Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

Kruspér István nem csupán szellemi munkát végzett, hanem egy sor mérnöki műszert és készüléket szerkesztett, próbált ki és korrigált. így mérlegét a párizsi (1878) és a brüsszeli (1885) világkiállításon is díjazták. A méter-mérték magyarországi bevezetésének törvényelőkészítő munkálataiban is részt vett, s mint a hitelesítési eljárás kidolgozója első igazgatója lett a mértékhitelesítő intézetnek. Sokat fáradozott a magyar Mérnök Egylet megalapításán, majd annak közlönye megjelentetésén. Tudományos munkássága elismeréseként a francia akadémia is tagjai sorába választotta. 1894-től tanszékéről nyugalomba vonulva csak tudományos publikációval foglalkozott. 1905-ben hunyt el, Budapesten nyugszik. Fő munkái: Földméréstan (kézikönyv műegyetemi és más rokon intézetek előadásaira és mérnöki használatra...) Pest, 1868., Magnetikai meghatározások Magyarországban. 1866. és 1867ben. Budapest, 1873., A párizsi levéltári méterrúd véglapjain lévő mélyedések megméréséről. Budapest, 1873., Egy új mérlegrendszer. Budapest, 1878.; Felső geodésia. Budapest, 1880. Irodalom: Király Péter: A Magyar Tudományos Akadémiának a borsodi, abaúji, zempléni, gömöri és tornai régióhoz kötődő tagjai. Miskolc, 1997. 181-207. pp., Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. Miskolcz, 1911. V. k. 295-299. pp. Kruspér István előadása a Vákuum-mérlegről (a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának 1887. dec. 13-án tartott ülésén) Az 1885. évi budapesti országos kiállításon a Tudományos Eszközök csoportjában méltó feltűnést keltett az az új berendezésű szigorú mérleg, melyet Kruspér István műegyetemi tanár szerkesztett, s az ő terve és utasítása szerint Németz József bécsi mérleggyáros készített a m. állami központi mérleghitelesítőhivatal számára. E mérleg üres térben vagy ritkított levegőben való súlymérésre, nevezetesen az 1 kg tömegű normál súlyoknak egymással való összehasonlítására van szánva. A MTA 1886. decemberének 13-i ülésén Kruspér István részletesen megismertette a mérleg berendezését, s bemutatkozásképpen előadta az újabb szigorú mérlegek fejlődéstörténetét. Előadása bevezetéséből adjuk a következő kivonatot. „Midőn 1870-ben Szily Kálmán tanártársammal a magyar kormánytól Párizsba küldettünk, hogy a bicskei Nagy Károly-féle gyűjteményből átvett méter és kilo etalonokat a párizsi eredetiekkel összehasonlítsuk, a Conservatoire des Arts et Matiers-ben, hol az összehasonlítások tétettek, csupa olyan mérlegeket találtunk, melyek a laboratóriumokban analitikus mérleg név alatt általánosan használtatnak. Ezen szekrényt mindig föl kellett nyitni, valahányszor a serpenyőkbe valamit helyezni akartunk. A mérleg nyelvének leolvasása a skálán vagy szabad szemmel, vagy 2-3 méter távolságból történt, az optikai tengelyt a skálára irányítván. Az egyensúlyozás vagyis a mérleg nyelvének a skála O pontjára való beállítása vagy közvetlenül a serpenyőre felrakott súly ócskákkal, vagy a mérleg-ingára pálcácskával felakasztott horog alakú „lovasokkal" éretett el. Ilyen volt 10-15 évvel ezelőtt a legszigorúbb mérleg, s az elérhető pontosság 1 kg-nál nem többet 1/10 mg-nál. 1872-ben Párizsban tartott méterkonferencia állandó bizottságot küldött ki kebeléből a nemzetközi mértékügyek vezetésére. E bizottságban érlelődött meg az a meggyőződés, hogy a legszigorúbb normálsúlyokat csak olyan mérlegen lehet sikeresen összehasonlítani, melyen a súlyokat egymással föl lehet cserélni, de a nélkül, hogy a mérleg szekrényét ki kellene nyitni. Minden kinyitáskor ugyanis a szekrénybe zárt levegő állapota rögtönösen megváltozik, a súlyoknak az üres térre való redukciója, ami a levegő nyomásának, nedvességének és hőmérsékletének igen pontos meghatározását kívánja, szerfölött meg van nehezítve. "