Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

virilista névjegyzékek, másrészt a város választott vezetőtestületének névjegyzékei, ezek együttes elemzése. Az 1870. és 1871. évi köztörvényhatóságokról szóló törvény értelmében a rendezett tanácsú városi képviselőtestületek tagjainak felét a legtöbb adót fizetők adták, fizetett adónagyságuk sorrendjében. A testület másik fele szavazás eredményeként alakult ki. Az 1870. évi XLIL tc.

f majd az ezt követő 1871. évi XVIII. tc. (a rendezett tanácsú városokról) egy 1886-ban történt módosítással érvényben volt a dualizmus időszakábanXA virilizmus rendszere egyébként hatályban maradt 1945-ig, arányuk azonban az 1929. évi XXX. tc. értelmében az 50%-ról 2/5-öd részre csökkent.) A törvény indoklásában kimondták, hogy azok, akik az önkormányzat költségeihez, a jótékonysági tevékenységhez, a közhasznú beruházásokhoz jelentősebb mértékben járulnak hozzá, azoknak joguk van a pénzekfelhasználásáról szóló döntések alakításában, meghozatalában is részt venni. A virilizmus életrehívásában a megyék a polgári jogegyenlőség durva megsértését látták, s a vagyoni helyzet biztosította előjog törvénybe iktatása ellen még 1872-ben is tiltakoztak. A törvénybe iktatástól minden évben Miskolcon is elkészült a 196 fős, majd 1909-1910-től (a törvényhatósági jog elnyerésétől) a 214 főt tartalmazó virilista névjegyzék. A virilizmusnak volt egy „kompenzációs" része, amely abban nyilvánult meg, hogy az értelmiség adóját kétszeresen számították, így a törvény „mesterségesen juttatta döntési helyzetbe azt a társadalmi réteget, amelyet iskolázottságánál fogva önálló gondolkodásúnak - így önálló döntésre képesnek - tekintett. " (A Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásától a mesterség képviselőjének neve mellett feltüntették a kamarai tagságot, amely - elsősorban a kereskedelem élénkítését elősegítendő - szintén kétszeres adóbeszámítással járt.) Az 1867. évi emancipációs törvény után - amely minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyformának tekintette a zsidót a kereszténnyel - 1875-ben először mutat érdemi átszerveződést, átalakulást Borsod megye virilista névjegyzéke, amelyben a 196 fő közül 53 fő, tehát a képviselők 28%-a miskolci illetőségű. A virilisták többsége ugyanis házbirtokos és földbirtokos volt, kisebb arányban kereskedő és iparos, még kisebb arányban értelmiségi (ügyvéd, orvos vagy vegytudor, tehát gyógyszerész, mérnök, okleveles gazda és egyházi képviselő). A zsidóságot korábban a magyar honosság hiánya a földbirtokszerzésben, a polgárjog hiánya pedig a házvásárlásban akadályozta. A céhek megszűnéséig, 1872-ig a rendszer korlátai akadályozták őket a tőkebefektetésben. (Tagjaik közül a különbözőmesterséget képviselők egy céhbe tömörülhettek tagjaik közül.) Egyetlen mozgásterüket a kereskedelemben találták meg. Még 1875-ben négyen szerepelnek a legtöbb adót fizetők listáján, addig 1917-ben 125 kereskedő közül 93 fő volt zsidó. A kereskedelmi tőke később és folyamatosan „vándorol át" a szellemi (tudományos) szférába. Ha 1875-től öt évenként egymásra vetítjük a virilisták neveit, a 10 vizsgálati időpont érdekes tanulságokkal szolgál. 1875-ben a virilisták között az értelmiséget 18 ügyvéd, 8 orvos és gyógyszerész, egy mérnök és két egyházi tisztségviselő képviseli. Az ügyvédek a reformkor nagy miskolci családjainak leszármazottai, jórészt nemesi eredetűek, mint a Pilta, Bizony, Répászky, Szűcs, Soltész Nagy, Jekkelfalusy, Szeremley, Hőke és Dalnoki Nagy családok képviselői. Tagjai 18901895-ig folyamatosan szerepelnek a döntéshozók között, egy-egy esettől eltekintve később azonban kihalnak, helyüket ezért veszik át mások. Kivételnek számít Bizony Tamás és fia, Bizony Ákos, vagy Soltész Nagy Kálmán és veje Tarnay Gyula. Az orvosok egy-egy generációt képviselnek, mint Forthy Károly, Doleschall Gábor, Bódogh Albert vagy a kórházalapító-igazgató, Popper József. 15-20 éven át szerepelnek a város közéletében, önéletrajzot, intézménytörténetet, a gyakor-