Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

Ballá Kálmán munkásságáról őrzött kevés számú dokumentumok egyike az a jegyzőkönyv, amely a színi kerület választmányának ülésén készült 1905-ben. Az ülésen részt vett Rácz György miskolci elnök, Festetich Andor, a „vidéki színészet országos felügyelője", valamint Ungvár, Losonc és Eger város képviselői. Kinyilvánították, hogy a színi kerületet közös elhatározással 1902-ben hozták létre az 1903. április 1.-1906. április l-ig terjedő időszakra. Most a megállapodást két évre meghosszabbítják úgy, hogy két évre felosztják a színtársulat hol és meddig „állomásozik". Minden év november 1-től április végéig Miskolcon tartózkodott a társulat, a közbelső időben egy-két hónapos játékidővel pedig a további három városban. A beosztás után a fő kérdés az volt, hogy szavazzanak-e bizalmat a jelenlegi igazgatónak, vagy új pályázatot írjanak ki. A határozat szerint „miután nincs kilátás a pályázat hirdetés folytáni kedvezőbb eredményére, a miskolczi színi kerület színigazgatójává további egy évre pályázat hirdetés mellőzésével szerződteti a jelenlegi Ballá Kálmán színigazgatót." Ballá Kálmán ezt követően maradt még egy évig, s aztán a miskolci színészet történetében új korszak kezdődött, amely Palágyi Lajossal indult, s a Sebestyén fivérekkel kiteljesedett. Palágyi Lajos 1907-1920 között, Sebestyén Mihály 1926-1939 között, tehát 13-13 éven keresztül volt igazgató Miskolcon. Hasonlítottak abban is, hogy mindkettőjük pályázata „jó" időben indult, de „rossz" időben záródott. Palágyi megélhette azt a szabadságot, amit Miskolcnak a megyétől való elszakadása jelentett, s a „színházi részvénytársaság"-nál jobb volt a város felügyelete alá való tartozás. Erezhette a háború előtti békés hangulatot, de megtapasztalhatta a háború alatti éveket, majd meghurcolták a Tanácsköztársaság bukása után. „A kommün alatt tanúsított magatartása" kiegészült a Trianon utáni magatartással, de ezt már nem igazgatóként és nem is Miskolcon élte meg. Vele szemben az 1893-as budapesti születésű Sebestyén Mihály 1918-ban került Marosvásárhelyre, ahol megalapította az első állandó színházat. Később - de még Trianon előtt - megszervezte a Máramarossziget-Nagybánya-Brassó településeket összefogó színikerületet. A háborús évek tehertételét, súlyát így nem érezte, de a háború után kitiltották Erdélyből. A Tanácsköztársaság idején a Magyar Színház tagja volt, „politikai minősítést" nem kapott. Amikor Miskolcra került, a magyar gazdasági konszolidáció időszakát élvezhette, s azt, hogy Miskolc Felsőmagyarország fővárosa kíván lenni, amihez felkészült és jó színházra van szükség. A zsidótörvények koncessziója megvonását eredményezték. „Még a legnagyobb sikerek idején is bizalmatlan a színi bizottság a színházi vállalkozással szemben, s a szerződést mindig csak akkor hosszabbítja meg, ha Sebestyén Géza a sikeres fővárosi igazgató erkölcsi, s főleg anyagi felelősséget vállal öccséért." Anélkül, hogy a két igazgatót és a két emberi sorsot összehasonlítanánk, idézzük a kortárs Zsedényi Bélát, aki 1929-ben Miskolc szellemi életének bemutatásakor a korszak e két legnagyobb alakjáról a - színészet kapcsán a - következőket írta: „Az utolsó békeévekben, a háború alatt és a konszolidáció idején Palágyi Lajos volt a színház bérlője és igazgatója. Vezetése alatt a jobb és rosszabb idők, úgy a művészi, mint az anyagi siker szempontjából, sűrűn váltották egymást. A háború végén oly zsúfolt a színház napról-napra, hogy a drámai előadások céljára egy másik színház felállításának a terve is foglalkoztatja az igazgatót. Ez a terv még 1920-ban is