Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

az idő viszontagságaitól ne rongálódjon." Miskolc város monográfusa, Szendrei János sem mond dicsérő szavakat Váczi István építői munkásságáról, de ez ezért lehet, mert szóról szóra ugyanazt írja 1911-ben, amit Keresztesy Sándor leírt 1903-ban. Közelebb esik a valósághoz, hogy a mester 1849 júniusában meghalt, s ez a tény ezt megelőzően, de halálát követően is korlátozta a munkálatokat, főleg ha arra rabok voltak kivezényelve. A Cassanó József tervezte teljes bekerülési költséget 1849 végén a színházépítés felemésztette, jóllehet még csak a földszinti boltok készültek el. (Az építkezésnek fontos eleme volt, hogy a színház mindkét utcai részének földszintjén boltok kapjanak helyet, amelyek bérleti díjai a működés költségeit kellett volna, hogy csökkentsék.) A színházépítő társulat így a hitelt biztosító Miskolczi Takarékpénztárnál eladósodott, a kibocsátott részvények után a részvényesek pedig jelentős elmaradásban voltak, ezért az építkezés tovább folytatása veszélybe került. A szabadságharc bukása után a „színházépítő részvényes társaság" elnöke 1849-1850 eleje közötti Ragályi Károly, majd 1850-1852 között Soltész Nagy János szolgabíró lett. Az építkezés tovább folytatódott, s részben a kimunkálása is elkezdődött. Mivel a kölcsönök fedezésére más lehetőség nem kínálkozott, az 1852-1854 közötti elnök, Lossonczi Farkas Károly igyekezett előkészíteni, hogy a terheket, egyben az épület tulajdonjogát a város vegye át. Ez ugyan nem jött létre, de a társaság új igazgatója Kun Lajos elérte, hogy a megye hozzájárulásával 1857-ben újabb „színházi kölcsön részvétlap"-okat bocsáthassanak ki. (Ez 3 000 drb., darabonként 5 ezüst forint értékű, tehát 15 000 forint értékű kamatozatlan, vagyis kamatmentes, s tíz év alatt visszafizetendő kölcsönt jelentett.) Az 1857-es részvénykibocsátási engedélyben - minden bizonnyal - szerepet kapott az, hogy a császár, Ferenc József magyarországi kőrútjába egy miskolci látogatás is szerepelt, s erre az alkalomra a megye a színházat készen szerette volna láttatni. Kun Lajos elnöklete (1854-1856) után Szathmáry Király Pál következett az elnöki székben (1857-1860), s az ő feladata volt a királylátogatásra az intézmény felkészítése. Nemcsak az épület külső, hanem a belső is látványos volt (elkészült a fűtés, világítás, színpad és színpadi háttér, öltözőszobák). 1857. szeptember 3-ára az új színház készen állt a megnyitásra. A megnyitó a császár távollétében történt egy haláleset miatt, de a színház Latabár Endre színtársulatával és igazgatása alatt megkezdhette működését. (A megnyitást megtisztelték a Pesti Nemzeti Színház tagjai. Jókai Mór írt megnyitó, vagy avató beszédet, amelyet felesége, Laborfalvi Róza mondott el. Az első előadás a színháztörténész szerint «Brankovics György» volt, míg Szendrei János Egressy Gáborra hivatkozva a következő naplórészletet idézi: „hanem a miskolczi nemzeti színházat valósággal felavatni csak nekünk vala szerencsénk, szeptember 3-án, Vörösmarty «Marótbán»-jávar. Egressy Gábor a színház megnyitása után egy évtizeddel megjelent visszaemlékezésében az új színházat a következőképpen írta le: „...két főútcza sarkán épült. Külsejében nincs semmi meglepő. Csupán pitvar-eleje (porticus) gyaníttatja, hogy az valami középület. Földszinti két oldaláról két utczára boltok nyílnak. A homlokrész emeletében egy kis «négyzet alapu» terem van, melynek egyik szegletében a tömérdek festékes csupor oda mutat, hogy Telepi a díszleteket itt festette. Az emelet többi részét, mely az útczára