Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei

nek. Az innen kikerülő termék „nem esik semmi­féle kifogás alá, és tényleg az, aminek lennie kell, ízletes fűszer". Termékét az 1873. évi bécsi világ­kiállításon érmekkel és oklevelekkel tüntették ki. Nagymennyiségű terméket szállítanak Galí­ciába, Erdélybe és Romániába. A cég egyben bor­termelő és nagykereskedelmi vállalkozás is. Aszú és szamorodni borait Galíciába és Német­ország piacaira szállítják - írják róluk 1893-ban. A cég levélpapírján ugyanaz a telephely­ábrázolás látható 1911-ben, mint amilyen kép megjelent a Látogatók Lapjában másfél évtized­del korábban. Az ábrázolás idealisztikus, nagy alapterületen, négyzet alaprajzú elrendezésben látjuk a gyárat, amely fő- és melléképületekkel körbe van építve. Bár az előtérben feltünteti a villamossínt és a villamost, a háttérben pedig egy katolikus templomot, az előbbi hiteles, utóbbi természetesen nem. Sajnos nem maradtak meg az építkezés és az üzem tervrajzai, műszaki doku­mentációi, így „ráutaló" dokumentumokat kény­szerülünk használni. Ilyen egy 1888-ban beadott kérvény, amelyet a szakbizottság megtárgyalt és engedélyezett. A tulajdonos azt kéri, hogy a Ka­zinczy és Fazekas utcák sarkán lévő telephelyé­nek nyugati részén - a mellékelt műszaki rajzok szerint - hordóraktárat kíván építeni. Ezen a ter­ven létezik a Kazinczy utcái rész kiépítése is, amelyet csak később szándékozik elkezdeni. Le­het, hogy ez az elképzelés valósult meg, s ezt látjuk 1893-ban, majd idealizált változatát 1911-ben. 1893-ban Pollák Mór „gyárát" fiaira, Henrik­re és Lajosra ruházta, feltehető betegsége miatt, mert 1898-ban a Szabadság c. miskolci napilap halálhírét közli, s munkásságának méltatását is. A XX. század elején csak szórványos cégadatok utalnak a működésre. 1919-ben, 1928-ban is törté­nik egy átalakulás, de 1929-ben Miskolc 45 ipar­MereJ- - /• f44o. Telekmegosztási vázlat az egykori ecetgyár helyén, 1941. vállalata között már nem jegyzik őket. (A „szak­területet" csak Kálmán Izsóné ecetgyára képvi­seli. Telephelye a Búza tér 6. szám alatt van, s abból, hogy mindössze két munkást foglalkoztat, kisvállalkozásra gondolhatunk csupán.) Az „örökölt" ecetgyár új cégtulajdonosa, Pollák Lajos 1938-ban meghalt, az üzemet felesé­ge vezette tovább, de a cégbírósági bejegyzésen túl mást nem találtunk. (Az ecetgyárat a cégbíró­ság nem törölte.) 1941-ben foglalkozott a város a Pollák-család közel 1 600 négyszögöles (kb. 8 db kertes ház te­leknyi) birtokának kisajátításával. Pollák Lajos öz­vegye és a család két tagja olyan megállapodást írt alá a várossal, hogy területükből 300 négyszögöl részt ingyen és egy nyitandó új utca céljaira aján-

Next

/
Thumbnails
Contents