Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei

nek. Az innen kikerülő termék „nem esik semmiféle kifogás alá, és tényleg az, aminek lennie kell, ízletes fűszer". Termékét az 1873. évi bécsi világkiállításon érmekkel és oklevelekkel tüntették ki. Nagymennyiségű terméket szállítanak Galíciába, Erdélybe és Romániába. A cég egyben bortermelő és nagykereskedelmi vállalkozás is. Aszú és szamorodni borait Galíciába és Németország piacaira szállítják - írják róluk 1893-ban. A cég levélpapírján ugyanaz a telephelyábrázolás látható 1911-ben, mint amilyen kép megjelent a Látogatók Lapjában másfél évtizeddel korábban. Az ábrázolás idealisztikus, nagy alapterületen, négyzet alaprajzú elrendezésben látjuk a gyárat, amely fő- és melléképületekkel körbe van építve. Bár az előtérben feltünteti a villamossínt és a villamost, a háttérben pedig egy katolikus templomot, az előbbi hiteles, utóbbi természetesen nem. Sajnos nem maradtak meg az építkezés és az üzem tervrajzai, műszaki dokumentációi, így „ráutaló" dokumentumokat kényszerülünk használni. Ilyen egy 1888-ban beadott kérvény, amelyet a szakbizottság megtárgyalt és engedélyezett. A tulajdonos azt kéri, hogy a Kazinczy és Fazekas utcák sarkán lévő telephelyének nyugati részén - a mellékelt műszaki rajzok szerint - hordóraktárat kíván építeni. Ezen a terven létezik a Kazinczy utcái rész kiépítése is, amelyet csak később szándékozik elkezdeni. Lehet, hogy ez az elképzelés valósult meg, s ezt látjuk 1893-ban, majd idealizált változatát 1911-ben. 1893-ban Pollák Mór „gyárát" fiaira, Henrikre és Lajosra ruházta, feltehető betegsége miatt, mert 1898-ban a Szabadság c. miskolci napilap halálhírét közli, s munkásságának méltatását is. A XX. század elején csak szórványos cégadatok utalnak a működésre. 1919-ben, 1928-ban is történik egy átalakulás, de 1929-ben Miskolc 45 iparMereJ- - /• f44o. Telekmegosztási vázlat az egykori ecetgyár helyén, 1941. vállalata között már nem jegyzik őket. (A „szakterületet" csak Kálmán Izsóné ecetgyára képviseli. Telephelye a Búza tér 6. szám alatt van, s abból, hogy mindössze két munkást foglalkoztat, kisvállalkozásra gondolhatunk csupán.) Az „örökölt" ecetgyár új cégtulajdonosa, Pollák Lajos 1938-ban meghalt, az üzemet felesége vezette tovább, de a cégbírósági bejegyzésen túl mást nem találtunk. (Az ecetgyárat a cégbíróság nem törölte.) 1941-ben foglalkozott a város a Pollák-család közel 1 600 négyszögöles (kb. 8 db kertes ház teleknyi) birtokának kisajátításával. Pollák Lajos özvegye és a család két tagja olyan megállapodást írt alá a várossal, hogy területükből 300 négyszögöl részt ingyen és egy nyitandó új utca céljaira aján-