Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei

szerencsétlen emlékű Csatos-tanyán lévő Kőbányán eredő ágán a következő hidak vannak: Bedegvölgyi híd, Pacsirta utcai híd, a Tót utca három hídja, a Verbőczy híd, a Palóczy utcai híd, a Szemere híd, a Szelényi híd, a Kossuth híd, a Pece másik ágán az Árok utcai híd nyitja meg a sort majd ezt követi a Temetőalja utcai híd, Fazekas utcai híd, a Batthyányi utcai híd, a Deák téri híd, a Deák utcai híd, a Kazinczy híd, a Debreceni utcai híd, a Szentpály híd és a Király híd." Ezek a hidak és átereszek megszűntek a vizsgált térségünkben, a végleges mederrendezés 1976-ban befejeződött. Az egykori, s oly sok árvizet, rombolást okozó Pecére a Pece-árok volt nyomvonalára mindössze két csonka hídkorlát emlékeztet. Egyik a Kereskedelmi Szakközépiskola előtt, a másik pedig a posta oldalán a mai gépkocsi parkolónál. Mindezek után nézzük telkeinket, azt a területet, amely a zsinagóga és a Pece folyása, illetve a Déryné és Kazinczy utca területét átfogja. Az 1976-os bontást megelőzően egy, másfél évtizeddel korábban készült az a légifelvétel, amely jól mutatja, hogy három telekről, s azon három fő, valamint több melléképítményről van szó. A zsinagóga melletti földszinti épületben akkor kárpitos műhely volt. Kazinczy Ferenc u. 9. számú lakóház: Az egykori zsellér telek 1884-ben Grünfeld Sándor zsidó kereskedő tulajdonában volt. A telken egy XIX. század 50-es éveiben emelt épület állott, melynek átalakítására Grünfeld Sándor 1884-ben kért engedélyt. A régi épület tetőzetének, bolthajtásainak és belső falazatainak kiváltásával azt szerette volna, hogy a szobák más elrendezésére nyíljon lehetőség. Az utcavonalban álló épület hosszanti tengelyében kívánt az átalakítással két szobát, egy előszobát, az udvari részen pedig - ahol az épület L-alakban - benyúlt, két udvari szobát kialakíttatni. Az eredetileg három helyiségből álló épület ily módon öt nagyobb lakótérre és kiszolgáló helyiségekre (úgymint WC, konyha, kamra) tagozódott. Az épület bejárata az udvarból nyílt. Tervbe vették az udvari szárnyépület meghoszszabbítását egy szobával, és egy kamrával. A város tanácsa az építési engedélyben előírta, hogy ha az utcát burkolással később megemelik, akkor a tulajdonost kötelezik arra, hogy a pinceablakokat feljebb emelje. Ez a megjegyzés arra utal, hogy a lakóház az utcai fronton alápincézett volt. Az épületet átalakították, a tetőzetet a korábbi állapotnak megfelelően helyezték vissza, de ekkor már fedése cseréppel történt. Előírták továbbá azt is, hogy „az utcai homlokfalak a benyújtott terv szerint ízléses díszítéssel elláttatni köteleztetik". Grünfeld Sándor lakóházának átalakítása még az engedély megadásának évében befejeződött. 1884 novemberében kapta meg a használatba vételi engedélyt. A fennmaradt tervekből kiderül az, hogy az egyszerű földszintes épület utcai homlokzata gazdagon díszített volt. A kapuzat asszimetrikusan helyezkedett el, íves záródású volt, és szépen faragott kerékvetős. Fölötte a konzolok által tartott koronázó párkány alatt indás, leveles, minden valószínűség szerint stukkó dísz helyezkedett el. Az attikában végződő középrizalitot három íves ablaknyílás osztotta, amelyek alatt álballusztrádok helyezkedtek el. Az ablakok hangsúlyozott szemöldökpárkányzatai konzolokon nyugodtak, csakúgy, mint a könyöklőpárkányzatok. A koronázó párkányzat alatt - amelyet szintén konzolok tartottak - fűzérdíszek töltötték ki a felületet. A középrizalittól jobbra, a rizalitban elhelyezkedő ablakokhoz hasonló íves záródású nyílás helyezkedett el, s fö-