Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei

A zsinagóga telek- és építéstörténete, berendezése (Kazinczy F. u. 7. sz.) A történeti források szerint az első miskolci hitközség a XVIII. század első felében alakult. (Az első Chevra jegyzőkönyv adatai.) A görögökkel konkuráló miskolci zsidók először mint mesteremberek (vörös és fehér tímárok) jelentek meg, de a miskolci görögség már a XVIII. század közepén - kiváltságait féltve - panaszos levelekkel ostromolta a város elöljáróságát, tiltakozván az egyre erősödő konkurencia ellen. A zsidók vetélytársként Miskolcon egyedül a kereskedelem területén veszélyeztethették a már meghonosodott görögség érdekeit, tehát ebben az időben már számottevő zsidó kereskedő csoporttal kell számolnunk a városban. Együttélésükre utaló tiltó rendelkezések végigkísérik a századot. (1728., 1735., 1737., 1769., 1777.) 1744-ben 12,1775-ben 23 zsidó család élt Miskolcon, akiknek volt rabbijuk és két tanáruk. A városi jegyzőkönyvek 1795-ben tesznek említést az „újonnan" épített zsinagógáról. A hitközség rohamos gyarapodása a XIX. század közepén elodázhatatlanná tette egy - a hitközség létszámának megfelelő, az emancipált körülményeket tükröző - új istentiszteleti hely felépítését. (1841-ben 832 fő volt a közösség létszáma.) Megbízható források arra utalnak, hogy az első, későbarokk imaház a lebontott Palóczy utcai zsinagóga helyén állott. (Nincs kizárva, hogy ezt megelőzően a miskolci zsidóság a mai Városház tér 13. számú court-dehoneur-ös kúria valamelyik kiszolgáló építményét bérelte istentiszteleti célokra.) Összehasonlításképpen megjegyzendő hogy a türelmi rendelet kibocsátásáig a miskolci görögök is magánházban - az egykori Vay-kúria földszinti helyiségét árendálták kápolna céljára. Nehéz különbséget tenni terjedelmes terminológiai viták nélkül arról, hogy vajon az egykori zsidó iskola és templom azonos fogalmat takar-e, ugyanis a korabeli jiddis nyelvhasználatban a „sil" szó mindkettőt jelentette. Sem a hitközségi jegyzőkönyvek, sem a városi dokumentumok nem említik és nem adnak tájékoztatást arról az időszakról, ami a régi zsinagóga lebontása, és az új felépülte között volt. Úgy tűnik a miskolci zsidóság a teljes emancipációhoz vezető utat intézményeiben is rendkívül nehéz körülmények között tette meg. A ködös évtizedek után a hitközség az 1850-es évek végén megvásárolta az Almássy Károly-féle, nagykiterjedésű belvárosi telket, melyet ezidáig belkerti mezőgazdasági tevékenység céljából használtak. (A telek 1793-ban már - mások mellett - az Almássy-család tulajdona. Helye napjainkban a Déryné u. 18. számú ház telkével azonosítható, amely a Kazinczy utcáig terjed.) A hitközség komoly anyagi erőfeszítések árán - az addig káposztásföldnek használt telken - 1861. április 15-én ünnepélyesen letette az új zsinagóga alapkövét. (Kultúrtörténeti dokumentumként kell megemlítenünk, hogy mind az alapkőletétel, mind pedig később a zsinagóga felszentelése a város teljes publikumának résztvételével, ökumenikus jelleggel történt.) Az új zsinagóga felépítésére már 1857-ben bizottság