Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)

amely a lakótereknél kö, míg a padlástér tűzfalánál vegyes kó'-tégla. A padlástér három világító nyílása feltehetó'en eredeti formáját őrzi. A lepusztult utcai homlokzattal ellentétben az udvari részletek rendkívül hangulatosak és látványosak. Kivétel nélkül megmaradtak a nyílások eredeti kokeretelései, a túlméretezett monolit kőkonzolokra fektetett falburkolatú függőfolyosó, amelynek kovácsoltvas részleteiben szépen találkozik a korai romantika és a későbarokk gyakorlat. Stíluskritikai szempontból ez az épület azért is tanulságos, mert a XIX. század elejének kora eklektikáját képviseli. Az általános stílusjegyeken túl néhány szép lokális részlet is fellelhető a házon (ill. a belső terekben). így említésre méltó az emeletre vivő lépcsőház, feltételezhetően érintetlenül maradt hangulatos téralakítása, az emeletről a padlástérbe vezető lépcsőt lezáró, egymást keresztező háromnegyed ívszeletekből, illetve azoknak egymással való metszéseiből öszszeállított, illetve készült egyszerű, lapos pálcavasakkal komponált szép vasajtó is. Sajnálatos ezzel szemben, hogy a kapualj egyes részleteit szinte felismerhetetlenül elcsúfították az ott „megtelepedett" butikok portáljai, illetve vitrinjei. Az udvar északi oldalán földszintes - ma már nem lakott - toldaléképület csatlakozik a házhoz, amelynek egykori külsejére ma már csupán a vakolatdíszekből következtethetünk. Ugyanitt a bejárati ajtó fölötti félköríves ablakon a függőfolyosó vas mellvédrácsának elemeit, illetve azok hangulatát gondoljuk visszajátszódni.