Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)

A húszezer négyzetméter alapterületű, három emeletes, többszintes Szinvapark szolgáltató és szabadidőközpont átadása előtt (az átadás 2000. augusztus 30-án volt) az Észak-Magyarország című napilap tájékoztatót jelentetett meg, amely szerint „alagúton jön a tőke a házfelújításhoz." Arról kapunk hírt, hogy terv készül(t) a bevásárlóközponttal átellemben lévő lakótömb felújítására. A lakótömb felújításában - akkor úgy tűnt - részt vállal az áruház beruházója is. Az elgondolás nem volt minden reális alapot nélkülöző, hiszen a Széchenyi I.-Ady E.-Szűcs S. utcák által határolt tömbre már 1998-ban elkészült a rehabilitációs, illetve hasznosítási terv. Eszerint a Széchenyi u. érintett emeletes házainak (117-119-121. számúak) felső szintjeit megőrzik lakások céljaira, ám a földszinti, s az az alatti üzleteket, „pinceboltokat" felszámolják, helyettük a környezet kívánta színvonalon kereskedelmi-szolgáltató egységek működtetését tervezik. (Ettől csak az Ady E. u. 5. számú épület jelentett kivételt, ahol a felújítás után az épület lakófunkciója megszűnt volna.) A tömbrehabilitációnak része volt az is, hogy a Széchenyi utcai sarokházat egy bevásárló alagúttal összekötik a Szinvapark főbejáratával. „Az üzleti hasznosítású aluljáró a túloldalon - ti. a Széchenyi utcai sarkon - nagyjából oda érkezne meg, ahová a városi tömbrehabilitációs terv egy harántirányú - a Centrum áruház parkolója felől a tömb túlsó, a kereszteződés felé eső sarkáig vezető - átnyitást irányoz elő a lakóépület együttesen keresztül." A Domby-térkép adatainak azonosítása Marjalaki Kiss Lajos kutatási anyagában, 1957.