Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

történetét, a XIX. századvégi nyugodt békeévek társadalmi közérzetét és hangulatát - nem számottevő idő. Úgy készült el az új ÁRT, hogy közben folyamatosan készültek a részletes rendezési tervek. Csak 1990-1995 között negyedszáz RRT kidolgozására került sor. Aki a napi sajtót nyomon követi, a lakossági fórumokból tudja, hogy 1996-2001 között hasonló számú RRT kidolgozására, vitájára, illetve elfogadására került sor. A mögöttünk lévő évtizedről írja Vámossy Ferenc, hogy „az új igények a bankszféra és a kereskedelem épület igényeinek kielégítésére, egyes új szolgáltatásokra irányultak. A kezdeti irodaház-építési láz három év alatt alábbhagyott, a lakásépítés jóformán leállt, csupán családi házak épültek, az 1970-es évi lakásszám mintegy tizedében. Hamar megindult a lakásfelújítás és üzletátépítés, majd 1993-tól egyre nagyobb számban épülni kezdtek amerikai típusú bevásárlóközpontok, sematikus architektúrával." A fenti megállapítás alátámasztására, másrészt annak ellentmondva néhány miskolci példát említhetünk az illusztráció kedvéért. A „plaza-építészet" tipikus, de egymástól is eltérő „darabjai": Plaza, Szinvapark, Cora. Biztosítók: Uitz B.-Szemere B. sarok, illetve Nyugdíjbiztosító az Uitz B.-Csizmadiaköz sarkán. A banképületek esetében elegáns és a régi értékek kiemelésére törekvő megoldás a CIB Bank (építész: Farkas Pál). Az iskolák közül hasonlóan pozitív példaként említhetjük a Herman Ottó Gimnázium (építész Pirity Attila) és a Zrínyi Ilona Gimnázium (építész: Pirity Attila) megoldásait. Kiragadott példáinkat az avasi római- és görög katolikus templom, parókia és a Fényi Gyula Gimnázium, Kollégium építészeti együttesével zárjuk. Az 1993-ban elkezdett monumentális alkotás Ferencz István építész munkája. A XX. századi magyar építészet kiemeli és a -következőképpen méltatja az alkotást: a templom „tömegképzésével és anyaghasználatával a korai ciszter templomok szigorú tömegformáit és belső terét fogalmazza újjá. Kemény vonalú és körformák ellentételeivel, síkok és felületek enyhe tördelésével, egy-egy téglafelület szabályos vagy szabálytalan kimozdításával, sötét-világos színkezeléssel, fények-domborulatok játékával teremt sajátos, a kortárs világhoz illő, újszerű harmóniát." * * * Miskolc építészeti arculatának alakulásáról, a spontán építkezésektől a tudatos városrendezésig tartó évszázadokról összegzésképpen szükséges néhány megállapítást tennünk. A XVIII. század közepétől a XIX. század közepéig három nagy tűzvész alakította a mezőváros képét. 1746ban, 1781-ben és 1843-ban jegyezte fel a várostörténet-írás a legsúlyosabb pusztulásokat. A kereskedők gyorsabban, az iparosok, mezőgazdaságból élők lassabban tudták kialakítani új lakáskörülményeiket. A tehetősebb nemesek kúriái, házai és a középületek néhány év alatt újjáépültek. Az újjáépítés tervezői és kivitelezői helyi, vagy másünnen érkező kőművesek, pallérok voltak, s munkájuk csak az adott épület felújítására, esetleg az alapoktól való újjáépítésre vonatkozott. Még a város főutcáján sem vetődött fel az „utcaképbe történő illeszkedés" kérdése, a mellékutcákon is többnyire a vízfolyások medre jelentette a figyelembeveendő adottságot. 1825-ben 1 620, 1840-ben 1 691 ház volt a városban." 1843ban a „belvárost" jelentő 17 utcában 569 házat ért valamilyen fokú károsodás, s ez a város lakásállományának 34%-a volt. Néhány év alatt ennyi új épület (lakóház, pinceház, gazdasági és mellék-