Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

rendezési tervek 1995-ig, illetve az elfogadott ART alapján 2010-ig készülhettek (volna). Ezt váltotta fel a 2001-ben készült új városépítési, városfejlesztési koncepció, amely alapját képezi a XXI. évszázad elsó' miskolci Általános Rendezési Tervének. * * * Erről a korszakról, a városépítés 1982-1991. közötti időszakáról Kelemen István - aki ebben az időszakban a város főépítésze volt - a következőket írja. Az új, 1983-ben elfogadott ÁRT városépítési koncepciója „az épített környezet rendezésének-fejlesztésének elsősorban a rehabilitációs szemléletű megoldásait szorgalmazta. ...A belvárosi rehabilitáció elindításához fellendült a múlt értékeinek tudatos kutatása, korábbi rendezési, építészeti megoldások, kezdeményezések kezdtek rendszerezetten napvilágra kerülni a múzeum és a levéltár raktáraiból. A Herman Ottó Múzeum részéről Dobrossy István, a B.-A.-Z. Megyei Levéltárból pedig Csorba Csaba és Seresné Szegőfi Anna nyújtott segítséget a múlt megismerésében. A tervező szerveztek közül az ÉSZAKTERV-nél Pirity Attila építész és kollektívája (Golda János, Rudolf Mihály, Szőke László építészek), az 1983-ban szerveződött MISKOLCTERV-nél Krisztik Pál főmérnök és Szabó József építész tartották különösen fontosnak a pár évvel korábban még nem sokra becsült területekkel, épületekkel való foglalatoskodást. A belvárosi tömbök rehabilitációjának egyik előfeltétele volt a Széchenyi utcából az átmenő forgalom kizárása, majd a belváros egy szakaszának (Városház tér-Villanyrendőr) sétáló utcává alakítása. A Széchenyi utcát határoló tömbök közül valójában csak egyet, az ún. Tulipán-tömböt sikerült befejezni, a belvárosban elkezdett rehabilitációs munka itt tekinthető a legeredményesebbnek, egyben a leglátványosabbnak is. A városrehabilitációs elképzelés, s annak tervasztalon történő megfogalmazása része volt az 1980-as évek közepétől egyre erőteljesebben érzékelhető szemléletváltásnak. Az ÉSZAKTERV-nél Horváth István, a MISKOLCTERV-nél Krisztik Pál, s Bodonyi Csaba a Miskolci Építész Műhely szervezője, irányítója neve és munkássága jelzi ezt a váltást - írja Kelemen István. Vámossy Ferenc a XX. század magyar építészetének áttekintésében bizonyítja, hogy ez nem elszigetelt, hanem országos jelenség volt. Az 1960-as évek végén kezdődő, s az 1989-es rendszerváltásig tartó korszakot ő az organikus építészet időszakának nevezi. A Modern Mozgalom elveire épülő, az építészeti formában is megnyilvánuló kritikát látja, véli felfedezni benne. „Ez a szemléletmód - írja - a változást természetszerűnek és elkerülhetetlennek vallja", az élő építészet az organikus értelmezést is kínálja. Akik részesei voltak ennek a megújulásnak kivétel nélkül életüket, munkásságukat, az építészet gyakorlását a nagy állami tervező vállalatoknál kezdték, s hosszú évekre volt szükség ahhoz, hogy a tervgazdálkodás „elfáradását" látva vagy érezve, tudatosuljon bennük a civil társadalom jelentősége, hagyományos értékek újraéledése, új értékek, formák felértékelődése. Ebbe a miskolci képbe tartozik Ferencz István két munkája, a Miskolci Egyetem Jogi Karának épülete és az egyetem új aulája, valamint a Zenemalom épülete (az egykori Barva malom átalakítása) a Jókai lakótelepen. Noll Tamás nevét jegyzi a Szentpéteri-kapui Kórház területén épült Gyermekrehabilitációs Központ (GYEK), Bodonyi Csaba tervei alapján pedig a Népkertben a Technika Háza 1985-1989