Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

kudarcot vallott. (Mint az eltelt évtizedek során tapasztalhattuk, ezek a város legköltségesebb, de legkevésbé látványos beruházásai. Az 1925-1927. évi Speyer-kölcsön jelentős részét is ezek - az egyébként nélkülözhetetlen - infrastrukturális munkálatok emésztették fel.) 1910-ben indult el a Miskolc-hejőcsabai villamos, amely a korabeli sajtócikkek szerint „Hejőcsabát Miskolc külvárosává tette." A városnak elsősorban a külső határa növekedett meg Szentpály István első polgármestersége idején (1902-1912). Tapolca-fürdőn 48 kh., a Martin-földekkel (Zsolcai-kapu) 96 kh., a Liebermann birtokkal 170 kh., a Posta-féle földekkel (Felső-Kallószer) 11 kh., összesen 325 kh. területtel gyarapodott a város gazdaságilag használható, később beépíthető határa. Szentpály vásárolta meg a város számára a korábban Hejőcsabához tartozó MÁV-tisztviselőtelepet és a szintén Hejőcsabával határos ún. Nádpataki-féle földeket. Míg Soltész Nagy Kálmán, elsősorban városrendező érdemei miatt, addig Szentpály István neve és emléke városgyarapító érdemei miatt őrződött meg a város történetében. Nagy Ferenc polgármestersége (1912-1917) bár ugyan beletorkollott a világháborúba, nem feledhető, hogy irányítása alatt vált Miskolc a Sajó-csatornázási bizottság székhelyévé (1912). Sor került - a Csabaikapu építészeti arculatát ma is meghatározó módon alakító - új villanegyed, a Népkert és a Kórház közötti ún. Agrártelep kialakítására. (A név onnan ered, hogy az Egri Agrár Takarékpénztár parcellázta fel és adta el ezeket a területeket. A város jómódú hivatalnokai, köztisztviselői vásároltak itt telkeket, ill. építkeztek, nem pedig „agrármunkások".) Nagy Ferenc hasonló fontos döntése volt a közgyűléssel megszavaztatni az új városi köztemető létrehozását, helykijelölését. 31 kh terület már rendelkezésre állt a Szentpéteri országút nyugati részén az ún. Veres Bugyik határrészben, amelyhez még 39 kh-at vásárolt a város. 1913-tól így 70 kh terület állt a város rendelkezésére az új köztemető kialakítására. A döntés azért volt fontos, mert az új helykijelöléssel egyidőben Miskolc 13, másutt lévő és működő temetőjének felszámolásáról is határoztak. A háborúval összefüggő, a város építészeti képét változtató építkezés a háborús barakk-kórház kialakítása volt a Sajó város felőli oldalán. (Ez később olyan nyomornegyeddé alakult - több átépítés, felújítás után - amellyel a város a XX. század folyamán érdemben nem sokat tudott kezdeni.) Az ún. kolera-kórház temetőjét a Sajón túl alakították ki, amelynek egykori kápolna-maradványai és töredék síremlékei a Hősök napján a megemlékezés helyszínéül szolgálnak. A háború idején és az azt követő igen nehéz években (1917-1922) Szentpály másodszor került vissza a város polgármesteri székébe. Tevékenységének java részét a szociális gondoskodás tárgykörébe sorolhatjuk. 1920-1921-ben a Felvidékről nagyszámban érkező menekülteknek előbb a Vay úton, majd a Halickán építtet 50, illetve 78 különböző nagyságú, de vízzel és gázzal is ellátott lakásokat. (Továbbépítője a későbbi polgármester Hodobay Sándor, akiről az egész lakótelepet elnevezik.) Szentpály István időszakának végén, 1921ben készítette el Warga László budapesti mérnök-tanár az egyetem városrendezési tanszékének vezetője Miskolc új városrendezési tervét. A város 1920 elején írt ki pályázatot Miskolc általános rendezési tervének elkészítésére. Bár több jeligés pályázatot nyújtottak be (Avas-alja, Arany jövendő) jobbára a nyertes pályázat térképi részleteit ismerjük Horváth Béla közlésében. 1958ban Miskolc újjáépítésének történetét feldolgozó