Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

hogy mit kéne tenni, a másik pedig arra, hogy miként, hogyan lehet Miskolcot építészetileg modern várossá fejleszteni.) Gencsi megfogalmazása szerint „Miskolcz város lakossága, melyre nem mondhatni azt, hogy a körülötte fekvő latifundiumok képezték volna létezésének és fejlődésének alapját, ép e pillanatban áll tehát azon feladat előtt, hogy a jelentkező vállalkozási szellem előnyeit a maga részére kiaknázza, mégpedig az által, hogy magából és a körülötte fekvő szép helyekből oly központot teremtsen, melyen a vidéken lakó, valamint a fővárosból, sőt az ország más részéből is, üdülésre és ideiglenes tartózkodásra kívánkozó elemek szívesen megtelepedjenek vagy ideiglenes tartózkodást keressenek." A város imázsát fogalmazza meg a „kiválóság jellegével bíró intézmények" fejezetcím alatt. Legfontosabbnak tartja azt a városképet, amellyel az idegen találkozik, ez pedig a tisztaság, amely az utakat éppúgy kell, hogy jellemezze, mint a vendéglátás intézményeit, vagy a közintézményeket. A következő „látvány" feladat az Avas rendezése. „A kiválóságot az adná meg, hogy az Avas külső képe is visszatükrözné az összeforrott társadalmi életet, mely a pincézézés felújítása által megteremtetik." Mert nem elég az ősök kultuszának hódolni a pinczéssel és lacipecsenyézéssel, gondozni kell az Avast, hogy oda visszatérhessen a régi patriarchális élet. A város sajátos vonásává kellene tenni a közfürdőket és Arad példájára a népfürdőket is. Ott a Maros adja, itt a Sajó kínálná a hasonló lehetőséget. A „kellemes tartózkodást biztosító intézmények" között a lóversenyek rendezését emeli ki, mondván, hogy Kassa, Debrecen és Arad már előttünk jár jó példával, de Miskolcon is van versenypálya, s egy 1905-ös példa meggyőzhetett mindenkit ennek sikeréről. A csarnokkal ellátott korcsolyapálya ma már nem mulatság, hanem a testedzés egyik ígéretes formája. A megvalósítás helye a Zsolcai-kapu lehetne, a sóraktár Szinvára nyúló hatalmas telke (ma Megyei Rendőr-főkapitányság). A víz és az épület itt biztosítható lenne, a villamos pedig helyben van, tehát a közlekedés a város valamennyi pontjáról megoldott. A köz művelődését biztosító „közcsarnok" nagyon hiányzik a város életéből. Itt felolvasásokra, szabadtéri színi előadásokra, zenekari fellépésekre kerülhetne sor. Helyszín a Búza tér délnyugati szabad sarka. (Az ötletek sorjáznak: Budapest példájára legalább 8 db nyilvános illemhelyet kéne felállítani a fontosabb utcákon, amelyek az emberek „biztonságérzetét" növelnék. Szó esik egy városi zenekar létrehozásáról, ismét Arad példájára a „városi ivó" kialakításáról, amely „épp úgy, mint a városi véka, vagy hektoliter a vásárokon" mérték, a kiszolgáltatott áru minősége, tisztasága, eladási ára fokmérője, s egyben a helybeliek és városba érkezők társadalmi érintkezésének színtere, mint Bécsben, vagy Münchenben. A kellemes érzést nyújtó „intézetek" között Debrecen példája jelenik meg a „fiakkerügy" megoldása. „Ha Miskolcon leszáll az idegen - ti. a vasútról - a legelső impressió egy pár hosszú szőrű, kuppadt, girhes állat, rozoga fiakker, kimondottan rossz ruházatú kocsis"-sal, amit nem nehéz, de kötelessége a városnak megoldani, jó híre, s hitele erősbítése érdekében.) A „hosszabb időt igénylő intézmények" már a városépítészet témakörébe sorolhatók, olykor egyegy feladat megoldása pedig a városrendezés körébe tartozik. A város terjeszkedése során beépülő területeken a parkokat, a köztereket már most, a századelőn ki kell alakítani. Elvileg a volt városka-