Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

jában készült el Budapesten, aláírói között találjuk Lechner Lajos mérnököt, feltehetően, mint tervezőt." Lechner neve és munkássága ismerős, hiszen ő (is) részt vett budapesti általános városrendezési tervre kiírt pályázaton (ezen nagydíjat kapott), majd ő készítette el az Andrássy út kiépítésének tervét. 1879-ben Szeged - árvíz utáni - rendezési tervének elkészítése is az ő nevéhez fűződik. A fővárosi középítkezések igazgatójaként szerzett tapasztalatai alkalmassá tették Őt (és munkatársait) arra, hogy mindössze két helyszíni szemle alapján térképre vetítse elképzeléseit Miskolcról. A térképhez terv-anyag azért nem készült, mert Miskolcról csak szakvéleményt kértek, másrészt ha elképzeléseit Miskolcon elfogadják, megbízást már nem adhattak volna neki, mert 1897. január 18-án (néhány nappal a miskolci térkép aláírása után) meghalt. Iglói Gyula 1992-ben megjelent munkájában bemutatta és elemezte Miskolc XIX. századi városrendezési terveit és építési szabályzatait. Feltárja a levéltárban fellelhető anyagot, s gyakorta idézi a korabeli miskolci sajtót. A Szabadság c. lap 1897. február 13-ai számában (tehát Lechner halála után) írja, hogy „az Adler-Lippay-féle tervezetbe az utcák hálózata meg van jelölve a Sajó partjáig; ennél fogva a tervezet készítői eléggé magas és előrelátó álláspontra helyezkedtek. A budapesti magyar mérnök és építész egylet ennél magasabb álláspontra nem helyezkedhetett. A városi képviselőtestület legközelebb tartott közgyűlésében előterjesztették a nevezett egylet szakvéleményét és javaslatát. Ebben a javaslatban a Pecze és a Szinva szabályozásán kívül nem találunk olyan magasabb látókörről tanúskodó új dolgot, amely az Adler-Lippay tervezetben föl nem található." A miskolciak, a budapestiek tervezete, ill. elképzelései mellé aztán a város építészeti bizottsága csinált még egy harmadikat. S mert a város a rendezési tervek egyike mellett sem tudott állást foglalni anélkül, hogy ne döntött volna a vízvezeték és csatornahálózat építése ügyében, kikérte a belügyminisztérium állásfoglalását. A városrendezés ügye innettől „tengerikígyóvá" változott. A belügyminisztérium a megyei törvényhatóságot tartotta illetékesnek, az viszont a kereskedelemügyi miniszter véleményét gondolta kikérni, s azt fogadta volna el irányadónak. Közben a tervezett új utcanyitásokkal, illetve a terület-kisajátításokkal a város számos ingatlantulajdonossal perbe keveredett. 1901 végén közgyűlési határozat ismerte el, hogy a városépítési és városrendezési „szabályrendeletek jóvá nem hagyásának indoka az, hogy (azok) az anyagi magánjog szabályaival és .. a kisajátítási törvénnyel össze nem egyeztethető." Az ügy két évtized elteltével visszajutott oda, ahonnan elindult: „Miskolc város szabályozási (városrendezési) tervezetének végrehajtására vonatkozó «új» szabályrendelet"-et kellett megalkotni és azt a közgyűléssel elfogadtatni. Ez 1902. október 7-én történt meg. Hatályba viszont csak a megyei törvényhatósági bizottság jóváhagyásával, 1903. január 1-től Tarnay Gyula alispán aláírása után léphetett. SAJTÓTÖRTÉNET ~: Szabályozási tervek. Borsodmegyei Lapok, 1894. okt. 5. ~: A Nagy-Hunyad utca szabályozási vonala. Borsodmegyei Lapok, 1894. október 5. ~: A Nagy-Hunyad utca szabályozása. Borsodmegyei Lapok, 1894. november 23. ~: A tisztviselő telep. Borsodmegyei Lapok, 1896. nov. 24. Mildner Gyula: Létesül-e a tisztviselők telepe? Borsodmegyei Lapok, 1897. március 23. Mildner Gyula: Az építkezni szándékozó Consortium. Borsodmegyei Lapok, 1897. április 2., április 6.