Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)

Magyarország nagyvárosaiban, jelesebb településein, így Miskolcon is a századforduló a képes levelezőlapok kiadásának, forgalmazásának fénykora volt. Készítésük, vagy készíttetésük, küldésük és gyűjtésük jó értelemben az emberek mániájává, a polgári viselkedéskultúra részévé vált. Ugyanakkor ezek a képeslapok - amikor a városkép alakulásának elemzésében nélkülözhetetlen források - egyben visszatükrözik egy békés korszak nyugodt hangulatát, ízlésvilágát, társadalmi közérzetét. Képeslapot egy magánház, vagy palota tulajdonosa is megjelentethetett, hiszen a képeslap egyben reklámhordozója is volt egy üzletnek, vagy más tevékenységnek. Ilyen képeslap(ok) őrzi(k) az ún. Márkus-palota emlékét, egyben külső megjelenésének időbeli változásait. Egy-egy épület történetének feldolgozásában és „megidézésében" nagy segítséget jelentenek az építések vagy átépítések engedélyezéséhez csatolt homlokzati rajzok, s más műszaki dokumentumok is. Egy 1909-1910 körül készült képeslapon a mai három emeletes bérház helyén egyemeletes, négytengelyes lakóház állt, földszintjén üzlethelyiségekkel. (Ennek építési dokumentációja sajnos nem őrződött meg a város mérnöki hivatalának iratai között.) A dokumentumokat „pótló" képeslap láttatja azokat a szomszédos - ettől az épülettől keletre eső - épületeket, amelyek az egykori Király és Széchenyi utcák találkozásánál már meghatározták a főutca „nyitóképét". Ezek az épületek már csak két emeletesek lehettek, mint ahogy ennek a háznak az új tulajdonosa is csak kétemeletes lakóház felépítésére kapott engedélyt. Márkus Soma terménykereskedőnek Miskolc város tanácsa 1911 decemberében adta ki az építési engedélyt, a meglévő épület lebontása utáni új „palota" kialakítására. A XIX. századi elődépítménynek van nyomdatörténeti vonatkozása is. Az Ellenzék című napilapban megjelent hirdetés szerint 1903-1904ben itt működött egy korábbi „litográfiái műintézet és kőnyomda" helyén Vadász M. „könyv, zenemű és papírkereskedése, kölcsönkönyvtára", valamint „ipari és kommercionális áruburkolatokat, többszínű falnyomatokat - tapétákat is - előállító kőnyomdája". Ez egyike volt annak a 12 „műintézetnek és nyomdának", amely a korabeli Miskolc lakosságának - többször is bizonyítottan kielégítette magas szintű kultúrigényeit. A Márkus-palotáról az 1920-as években egy másik képeslap is készült. Az épület az utcakép egyik „eleme", így jól érzékelhető, hogy tetőszerkezete azt - különleges timpanonos megoldással, az alatta lévő mezőben pedig figurális térkitöltéssel és díszítéssel - a szomszédos épületek fölé emeli. Az épületben ekkor szabóság, műszaki cikkek kereskedése, Rosemberg Lajos bútoráruháza foglalta el a földszinti üzlethelyiségeket, az emeleti traktusokban pedig a tulajdonos bérlakásokat alakított ki.