Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

tése mely munkálatokkal kapcsolatos, nevezetesen feltüntetendő, s kidolgozandó lesz az egyes telkeket érintő változások; továbbá, hogy a város szakhivatal igénybevétele mellett a teljes munkálat elkészítése mennyi időt és költséget igényel." A két szakmérnök 1894 decemberére 10 fejezetből álló „Emlékirat"-ban foglalta össze elgondolásait, amelyek térképi mellékletekben is megjelentek. A tervet készítők abból indultak ki, hogy a város rendkívül előnyös geográfiai helyzete olyan adottság, amelyet kihasználva Miskolc a modern ipar, kereskedelem és kultúra gócpontja lehet, vonzerőt gyakorolhat a megyére, közvetlenül pedig a városban megtelepedni szándékozók számára is. Három szempont kihangsúlyozása mellett - a város hosszú távú településfejlődésének biztosítása, a település adott pénzügyi helyzete, a városlakókra hárítható teher - felvállalják, hogy túl kell lépni azon az ősök által képviselt szemléleten, hogy „úgy van jól, ahogy van" még akkor is, ha a szabályozás „talán csak egy évszázad alatt lesz végrehajtva". Tehát a terv - amely három fő területre koncentrál - megvalósulásában egy évszázaddal előbbre tekint. Első feladatnak az épületek szabályos és végleges utcavonalba történő „beigazítását", tehát a meglévő utcák építészeti képének rendezését tartják. Második - ennél fontosabb - feladat, új utcák megnyitása, ill. nyomvonalainak kitűzése a még be nem épített részeken, s ezzel együtt a teljesen rendezetlen ház- és utcacsoportok átalakítása, ha kell, kisajátítás és lebontás árán is! (Tehát azt a „várostakarítást", amit az árvíz nem végzett el, a város egyes részeinek szanálásával szükséges megtenni.) A harmadik feladat a város területén átvonuló vízfolyások szabályozása. Az évtizedek múlva használni kezdett fogalmak, mint a „komplex szemlélet", vagy „organikus városépítészet" tartalmukban itt már jelen vannak. „A csatornázás és vízvezeték kérdésén kívül a közúti vasút létesítése is elodázhatatlan szükséget képezvén, ennek tekintetbe vétele hasonlóképpen irányadó volt a szabályozás megoldásánál" - írják. „A Széchenyi-utcza a városi élet egyedüli képviselője, mert a szórakozók s idegenek csak itt hullámzanak, sőt még az élelmi czikkek piacza is ide szorul össze; ...a város többi utczái valóságos hamupipőkék a Széchenyi útczához képest, ami különben szintén tarthatatlan állapot." A főutca tehermentesítése (és nyomvonalának meghosszabbítása mellett) felvetik, hogy „a város hosszában a főutczával párhuzamosan egy második főközlekedési vonal nyittassék (meg) és az élelempiacz is ide helyeztessék át." Ez hosszú távon az ún. északi tehermentesítő kialakításának koncepciója. Az adott helyzetben viszont ők a Búza tér-Horváth L. u.Palóczy L. u.-Kishunyad u.-Vöröstemplom (Szent Anna templom) párhuzamos utca kialakítását fogalmazzák meg, illetve szorgalmazzák. Hasonlóan fontos gondolatot vetettek papírra (és térképre) a folyóvizek szabályozásáról. „A Szinva jelenlegi medre tágas és elég gyors lefolyást biztosít a nagyobb vizeknek is." Tehát a meder kanyarulatainak levágását, kövezett fenék-csatornát, s a malmok, malomárkok megszüntetését tartják fontosnak. A Szinvának, mint „élő-víz"nek a befedése fel sem vetődik, szemben a Pecével, amelynek két ágát (Fábián-Fazekas-PalóczyRégiposta-Király u. és Kishunyad-Major-Palóczy-Rozmaring u.) egy-egy kilométeres csatornában vezetnék a Szinvába, s a város északi részét átszabó ágait, ill. medreit így be lehetne tömni, mint ahogyan az a terv elkészültét követően