Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

vált, tehát lebontásra ítélt lett 698 ház, amely elsősorban a belvárosban volt beazonosítható (Széchenyi u. teljes hosszában, Palóczy u., Kossuth u., Régiposta u., Újváros u., Király u., Szirma u. és a Papszeren). A város lakásállományának 20%a teljesen megsemmisült. A helyreállítás megkívánta a belváros újjáépítését. Az újjáépítés megkezdéséhez új építési szabályzatra, a város arculatának formálásához viszont rendezési tervre volt szükség. 1879-ben elkészültek az új szabályok, amelyek új határt vontak a belváros és a külváros között. A belváros a Zsolcai-kapui sóháztól (ma: Megyei Rendőr-főkapitányság épülete) a Szent Anna templomig, a Szentpéteri-kaputól a Népkertig tartott. (E négy pont között a meglévő utcahálózat jelentette a határt.) Ennek a területnek az utcáin az építési anyag csak terméskő és tégla lehetett, az épület fedése cseréppel, különleges indoklással bádoglemezzel volt engedélyezhető, a kémény a tető fölé nyúlva 100 cm-rel, csak téglából készülhetett. A földszintes házak magassága 5 m-nél, az emeletes házaké 10 m-nél, a két emeleteseké 14 m-nél nem lehetett alacsonyabb. Az új házhelyeket csak négyszög alakban lehetett kimérni, s utcafronti szélessége 10 m-nél kisebb nem lehetett. Ha az emeletes háznak utcai bejárata volt, kapujának szélessége nem lehetett kisebb 2,5 mnél. A szabályzat külön rendelkezett arról, hogy a Pece és Szinva medrébe építeni, vagy ezek partjából foglalni nem szabad. A meder felé nem lehetett építeni, a víz lefolyását gátló, vagy a medreket szűkítő építményeket azonnal le kellett bontani a tulajdonosnak. (Az életmódra és a lakáskultúrára is utal, hogy ez a 125 évvel ezelőtti szabályzat külön foglalkozik azzal, hogy „nagyobb épületeknél, minden három lakosztály után egy árnyékszék építendő, s annak legalább 85 cm belső terjedelemmel, s kellő világossággal kell bírnia. Az árnyékszék helye magában az épületben, vagy azonkívül is kijelölhető, soha nem engedélyezhető azonban úgy, hogy az a Szinva vagy Pecze medrébe legkisebb részben is kiugrással bírjon. Továbbá azokból a Pecze medrébe csatorna épen nem, a Szinva medrében pedig csak akként vezethető be, hogy a kifolyó ürülék a víz által folytonosan eltávolíttassák... Az árnyékszék emésztő gödrének széle, a szomszéd telkétől legalább 128 cm távolságban legyen, s az emésztő gödör vízmentes, szilárd falazattal rakandó ki. Ezen intézkedés régibb, s károsnak bizonyult építkezéseknél is kötelező azon esetben, ha a szomszéd az átalakítását kívánja.) Az egyes ember építkezését tartalmilag és formailag is körbeíró szabályozást kellett, hogy kövesse egy, a város egészét meghatározó, hoszszú távra érvényes terv, amely a város minden lakója és vezetője számára megfogalmazza „mily elvek legyenek irányadóak, s ezen elvek alapján a város jövő alakítása micsoda képet nyújtand." Soltész Nagy Kálmán az árvízi romeltakarítást és a város újjáépítését is szervező, koordináló polgármester (1878-1901) adott megbízást 1894-ben Adler (Adorján) Károly városi főmérnöknek és Lippay Béla vasúti mérnöknek, hogy készítsék el Miskolc város „szabályozási" tervét. „Nézetem szerint - írja megbízó levelében a polgármester a tervezés a város egész területét a jövő terjeszkedésére is tekintettel, magába kell, hogy foglalja, hogy abból látható és megállapítható legyen, hogy akár egy utcza rendezésénél, akár csak egy már meglévő ház újraépítésénél a város szabályozására tekintettel a tulajdonos micsoda korlátoknak legyen alávetve; hogy a szabályozás a Szinva, Pecze medrére is kiterjedjen, tudnunk kell továbbá, hogy a szabályozási tervezet elkészí-