Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

A város „térképezés"-e és a városrendezés kérdései 1854-1899 között Miskolc házakkal, egyéb gazdasági objektumokkal beépített belső területének (utcák, telkek, pincék) első térképrajza 1817-ben készült, s Domby István nevéhez fűződik. A kataszteri térképet telekkönyv is kiegészíti, amelyben fel vannak tüntetve az utcák szerint egymást követő tulajdonosok, telkeik nagyságának megjelölésével. Innen tudjuk, hogy Miskolc 59 utcáján 3 263 tulajdonosnak volt kisebb-nagyobb telke. A térkép és a telekkönyv nem alkalmas arra, hogy megtudjuk a házak számát, azok esetleges jellemzőit, de nem derül ki a város belterületének nagysága sem. Ennek ellenére a várostörténet helyrajzi kutatásának legfontosabb adatbázisa, térképe pedig alkalmas arra, hogy a várostörténet mind korábbi, mind későbbi évszázadaiban viszonyítási alapként szolgáljon. A szabadságharc bukását követően két fontos dokumentum is rendelkezésünkre áll a város korabeli állapotának, „lakottságának" elemzéséhez. 1850-ben készült egy részletes katonai öszszeírás, s ezzel egyidőben a Pestbudai Kereskedelmi és Iparkamara is 19 fejezetből álló jelentést kért Miskolc város tanácsától. Számunkra fontos az, hogy Miskolc város határa ekkor 9 540 kh. 1 209 négyszögöl kiterjedésű. Ebből a lakott, tehát beépített terület 143 kh. Ha az 1702-ben készült kötelkönyv, vagy az 1775-ben készült öszszeírás adatait figyelembe vesszük, kitűnik, hogy az eltelt másfél évszázad alatt számottevően nem változott a lakóterület. 1702-ben 120 kh, 1775-ben 135 kh., míg 1850-ben 143 kh. volt a telkek és a telkeken álló épületek összes területe (ebben benne foglaltatnak az utak és a beépítetlen terek, telkek területei is). 1850-ben a város belterületén 3 235 házban 16 435 lakos élt. 1854-ben elkészült Miskolc város és a Miskolc környéki települések katonai-statisztikai felmérése. Ezeket a leírásokat a városban állomásozó 18. cs. és k. vadászzászlóalj mérnökei, Merz Oszvald, Wlaczek Venczel és Friedrich Beck kadétok, ill. hadnagy készítették, akik munkájukhoz kéziratos térképet is mellékeltek, lehetővé téve a város lakott területi határának viszonylag pontos beazonosítását. A Miskolcról szóló leírás egyik része a földrajzi elhelyezkedéssel, jellemző adottságokkal, az itt élők életvitelével, foglalkozásával, lakáskultúrájával foglalkozik. Az adatokból kitűnik, hogy a város 3 276 háza közül 1 537 jó állapotban lévő, s kőből készült épület. (A szabadságharc bukása utáni, megtorlással is fenyegető önkényuralmi „légkörben" több, mint negyven házat építettek a város lakói 3-4 év alatt!). A városnak 1854-ben 20 394 lakosa volt (ez négy és fél ezerrel több, mint 1850-ben), s közülük 10 947 fő volt a férfiak száma. A statisztika külön is kitér a „rebellis" nép két legaktívabb korosztályára, a 17-26, valamint a 27-45 évesekre (számuk 639, ill. 2 740 fő volt). Az összeírás másik része a stratégiai fontosságú épületekre koncentrált. A város területén 35 „védelmi pont"-ot - közöttük templomokat, kaszárnyákat, középületeket, temetőket - jegyeztek fel, amelyekben ha a szükség úgy hozza, lőszerrel felszerelt védelmi állásokat lehet kialakítani. Mis-