Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

nak is dicséretére vált volna." Kotz Palóczy Judit a Borsodmegyei Nőegylet egyik prominens képviselőjeként halt meg. Halálát követő évben a levéltárba került egy különleges csomag, amelyhez egy papírfecnit mellékeltek a következő felirattal: „Palóczy László syrboltja ajtajához tartozó 2 darab, koporsójához tartozó 3 darab és az emlékmű rácsozatához tartozó 1 darab, összesen 6, azaz Hat darab kulcs. Beadta veje Koncz József úr 1879. jan. 30-án." A Palóczy-kriptába történt utolsó temetés után két hónappal levéltárba kerültek a síremlék kulcsai. A Palóczy-relikviákat (arany toll, aranyozott serleg, díszkard és más tárgyi emlékek) pedig Soltész Nagy Kálmán polgármester vásárolta meg a levéltár számára, megakadályozva eladásukat, szétszóródásukat. (A tárgyak 1953tól a Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteményében találhatók.) Aki életében „a haza háláját kiérdemelte" halála után alig több, mint másfél évtizeddel azt is „kiérdemelte", hogy emléktárgyait kegyeletből kellett, hogy megvásárolja a város, azok így maradhattak a „hálás" utókorra. * * * A Dominkovics-Palóczy családi ház örököseit, XIX. századvégi tulajdonosait nem ismerjük. 1900-ban viszont a mai Batthyány-Kazinczy u. sarkán állt földszintes postaépülettől ideköltözött a postahivatal. 1900-tól származik az a műszaki dokumentáció, amely „A miskolcz városi posta és távirdahivatal bérhelyiségeinek kibővítésé"ről szól. Ez a telek keleti oldalán 6,5x18,5 m-es, a telek nyugati végében, annak teljes szélességében 9x20,5 m-es földszintes épület helyszín- és alaprajza. A keleti szárnyon a kézbesítők szobáját két levélposta szoba, majd ezt egy 60 m

2 alapterületet meghaladó távbeszélő-központ követte. Emellett egy rendezői szoba helyezkedett el. Minden helyiségnek az ablaka és az ajtaja a belső udvarra nyílt, a Pece felé való oldal zárt, tűzfal volt. Az ezzel érintkező észak-déli tájolású épület a közönség fogadására, igényeinek kielégítésére szolgált. Volt nyilvános távbeszélő, távírda, kiszolgáló- és hivatali szoba, szóval ez lett a miskolci „főposta". A téma szakértő kutatója, Kamody Miklós azt írja, hogy 1900-ban történt meg a távbeszélőközpont áthelyezése a Déryné utcai posta épületébe. A posta pedig 1890-től működött az épület utcai frontra néző helyiségeiben. A nagyarányú telefonhálózat-fejlesztés következtében a Déryné utcai épület kicsiny és zsúfolt lett, s mivel 1905ben lejárt a másfél évtizedre kötött megállapodás, a posta-távirda épületének új helyet kellett keresni. így került a főposta a Kazinczy u. 12. számú Munk-ház földszinti és első emeleti helyiségeibe. „Az épület egyik szárnya - írja Kamody Miklós - a Debreczenyi utcára nyúlt át (1970-től Régiposta utca), ebben a szárnyban kaptak helyet a távíró- és távbeszélő berendezések. A posta bejárata a Kazinczy utcára nyílott, a csomagfelvétel és a csomegkézbesítő kocsik rakodása a Régiposta utcára nyíló épületben történt. A főépület és az épületszárny közrefogott egy földszintes saroképületet, ahol egy cipészműhely és a «Filier» mézeskalácsos helyiség volt." A Déryné u. 11. számú földszintes épület utcai helyiségei tehát 1890-től, az udvari beépítés során kialakított helyiségei pedig 1900-tól szolgálták a posta, illetve a távbeszélés „ügyét". 1905-ben megtörtént az elköltözés, tehát - az elhelyezett emléktábla tanulsága szerint is - az épület másfél évtizeden át kötődött a városi postatörténethez.