Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

Építész konstruktőr munkatársak: Hidasnémeti János és Soós Győző; Kamaraszínház engedélyezési és kiviteli terve: Horváth Zoltán (Hadas Bt.); Statikus főtervező: Kerényi László; Statikus tervezők: Janik Ottó, Szabó József és Varga Dezső; Épületgépész főtervező: Halmai István; Épületgépész tervező munkatárs: Harangi János; Épületvillamossági főtervező: Münnich Gábor; Tűzjelzőrendszer-tervező: Villányi László; Teremakusztikai szakértő: Kotschy András; Színpadtechnikai tervező: Színpadtechnika Kft. és Strack Lőrinc; Csillárok: „Zahn" osztrák vállalat és Albert András ötvösművész; Ötvösmunkák, feliratok: Demcsik Attila; Színes ólomüveg éttermi ablakok: Kovács Keve János; Kertész tervező: Dobos Sára; Közműtervező: Havas Ferenc (RapidPlan); Színházi szakértők, konzulensek: Varga György, Schmidt János és Gyarmati Ferenc (színészmúzeum). A rekonstrukciót szervező, lebonyolító létesítményi főmérnökség tagjai Simon Gábor, Juhász Tihamér, Verebélyi Zoltán és Kucsma Béla voltak. Polgármesteri megbízottként kezdettől a befejezésig vett részt a munkákban Simon Gábor és Szilvási Zsuzsa. A rekonstrukció időszakának miskolci polgármesterei voltak: Csoba Tamás, T. Asztalos Ildikó és Kobold Tamás. * * * A pénzügyi fedezet több évre elosztott üteme, a tervezés időszükséglete miatt a rekonstrukció „hagyományos módszerekkel" történő szervezése a színház előadásainak huzamos szüneteltetésével, vagy az 1950-es években végrehajtott átépítés időszakához hasonlóan átmenetileg más, alkalmatlanabb helyen való működtetésével járt volna. A színház vezetői ezért azzal a kéréssel fordultak a rekonstrukció irányítóihoz, találják meg a módját annak, hogy a színház az építési munkák alatt is folyamatosan működhessen. Ez az igény - figyelembe véve az épületegyüttes bonyolult műszaki összefüggéseit, a rendkívül szűk építési területet, a magasépítési feladatokkal együtt elkészítendő közműveket, a folyamatos működés üzemeltetési és hatósági (pl. tűzvédelmi) követelményeit, a rekonstrukció irányítóit és résztvevőit „rendkívüli produkció"-ra késztette. A legnehezebb feladatot a műemléki nagyszínház felújítása jelentette, melynél a kivitelezési munkálat 4 nyújtott nyári szünetre kellett elosztani. Az Európa Tanács által 80 000 EU-val támogatott rekonstrukció során az első ütemben megvalósított beruházások (nagyszínház, díszletraktár, díszletszerelő csarnok, amely nyáron színpadként funkcionál, műhelyház és irodaszárny) 10 532 m

2-nyi új alapterületet érintettek. A második ütemben megalakult beruházások (kamaraszínház, játékszín, műhelyház, Színész- és Színháztörténeti Múzeum) 3 315 m

2 új alapterületet eredményeztek. A színészházzal (1 227 m

2

) és a volt Galéria épületének kiváltásával (1 652 m

2

) közel 17 000 m

2 lett a színházi létesítmények új alapterülete, így jött létre hét év összehangolt munkája eredményeként Közép-Európa legmodernebb, legsokoldalúbb színházi épületegyüttese. IRODALOM, SAJTÓTÖRTÉNET Balogh Bertalan: A színház. Ellenzék, 1908. márc. 5. és márc. 10. ~: Új színház Miskolcon. (Négy éve került a város tulajdonába, de le kell bontani, s újat kell építeni.) Reggeli Hírlap, 1918. május 19. Damó Oszkár: A százesztendős miskolci színház. Reggeli Hírlap, 1923. december 8. ~: A százéves miskolci színészet. (Díszközgyűlés, emlékünnep a Déryné emléktáblánál és a sírnál.) Reggeli Hírlap, 1923. december 12. Vér Andor: Össze eszkábált „szálaktól" a modern, pazar, kényelmes miskolci színházig. Reggeli Hírlap, 1925. aug. 9.