Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

ügyi háttér nélkül azonban nem indulhatott meg a nagyobb léptékű rekonstrukció - írja Simon Gábor. Az Országgyűlés 1990. év végén a CIV. törvényben - a hazai színházi felújítások sorában - címzett támogatást szavazott meg a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciójára. A rekonstrukció a központi támogatáson kívül Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának pénzforrásaiból és vállalkozói tőkéből valósult meg." Miskolc város önkormányzatának megbízása alapján Bodonyi Csaba Ybl- és Széchenyi-díjas építész irányításával a miskolci székhelyű Interplan Kft. elkészítette a belváros Széchenyi u.-Déryné utca-Deák tér-Kossuth utca által határolt tömbjének beépítési tervét és a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciójának beruházási programját. Az önkormányzat közgyűlési határozattal elfogadta a dokumentációkat. A hazai színházrekonstrukcióktól eltérően melyek általában csak a meglévő színházak felújítására, korszerűsítésére szorítkoztak - a Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciója a műemléki nagyszínház felújításán túl a helytörténeti értékek megőrzésével egy hazai, sőt nemzetközi szinten is egyedülállóan komplex, 4 színházi funkciót magába foglaló épületegyüttes megvalósítását tűzte ki célul. A rekonstrukció tervezési filozófiája és célja egy olyan integráns színházegyüttes létrehozása, amely tartalmazza és funkcionális egységben működteti mindazt, ami a miskolci közönségnek a színházat jelenti, egyben megfelelő technikai hátteret ad a színvonalas üzemeltetéshez. A közönség változatos igényének kielégítését szolgálja a „hármas tagozató színház" művészeti koncepciója: prózai, zenés (opera-operett) és balett tagozat létrehozása. Az épületegyüttes színháztermeinek választéka (700 fős nagyszínház, 300 fős kamaraszínház, 120 fős kísérleti terem) a sokrétű igényekhez való rugalmas alkalmazkodás lehetőségeit nyújtja. A tervezői koncepció arra törekedett, hogy „mindenki": a közönség, a művészek, a műszakiak és az adminisztratív személyzet egyaránt és arányosan részesüljön a rekonstrukció eredményeiből. Az épületegyüttesben nagyszínház, kamaraszínház-játékszín, nyári szabadtéri színház, alapanyagraktárak, műhelyek, bútor-, jelmez- és kelléktár, díszletszerelő csarnok, irodaépület, Színész- és Színháztörténeti Múzeum, 2 épületben 50 színészlakás található. Az épületek két belső tér köré szerveződnek: Miskolc „főutcája", a Széchenyi utca felől feltárt Déryné-udvart a műemlék nagyszínház, az új irodaszárny (földszintjén a művészbejáró-előcsarnokkal) és az egyik (24 lakásos) színészház határolja. A másik: a Déryné utcáról nyíló „hátsó udvar" a Déryné u. 3. sz. épület hátsó szárnyának elbontásával és a szomszédos Déryné u. 5. sz. épület udvarának összenyitásával keletkezett. Ebbe a megnövelt térbe került az 500 fős nyári szabadtéri színház nézőtere. Az udvart határoló épületek: a díszletszerelő csarnok, a Színész- és Színháztörténeti Múzeum, a Kamaraszínház, Játékszín és a műhelyház-raktárépület. A történelmi városszerkezet meghatározó eleme a várost északi oldalról határoló dombok csapadékgyűjtő patakja: a többágú Pece patak, melynek ágas-bogas vonalához igazodtak a belváros telkei. A patak időközben zárt szelvénybe került. Nyomvonala felett az elmúlt évtizedekben „szlömösödött" terület rendbetételével vegyes forgalmú tércsoport alakul ki. A rekonstrukció tervezői Generáltervező: Interplan Kft. Miskolc; építész és belsőépítész főtervező: Bodonyi Csaba;