Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)

jes magasságában kiemelkedik az új áruház. Az építkezés igényelte a szomszédos telket is, amelyen a 113. számú ház állt. Az 1897. évi térkép szerint ez volt a tömb leghosszabb és legnagyobb telke, amelynek utcai frontja teljes szélességében, keleti telekvonala pedig teljes mélységében be volt építve. A kialakított egységes tömb szerves részeként helyezkedett el, s a telek hosszanti részének felét foglalta el az az építmény (nagy alapterületű lakóház), amely a telken kettős udvart, s egyben kettős bejáratot tételez fel az utcai front felől. Az épületen nem látható alaprajzi változás a századfordulón, de a XX. század első harmadában sem. A telek formája később megváltozik, lenyúlik egészen a Pece vonaláig. A főépület változatlan alaprajzi elrendeződése mellett a telken új - valószínű ipari, gazdasági jellegű - építmények jelennek meg. A fellelhető levéltári adatok arra utalnak, hogy az épület földszinti és utcai részeiben közintézmény kapott helyet, az emeleten pedig lakóházakat alakítottak ki. Erre utal a tulajdonos, Groák József egy 1900ban kelt beadványa, amelyben arra kéri a tanácsot, hogy a mellékelt tervek szerint a Hitelintézet (Hitelbank) volt helyiségeit lakóházzá alakíthassa át. (Valószínű itt működhetett egy ideig az 1869-es alapítású Borsod-Miskolci Hitelbank, a város - alapítását tekintve - harmadik pénzintézete.) Az átalakítás az emeleti részen válaszfalak beépítését jelentette, s hogy azok a földszinti boltozatot ne terheljék, a főfalakba vastartókat építettek be. A korabeli gyakorlat ismeretében az átalakítás eredményeként az emeleti részen csak lakrészek (bérlakások) alakultak ki, míg a földszint utcai részén üzlethelyiségek, boltok, az udvari részen raktárak, illetve a későbbi névjegyzékből kitűnően lakóépületek, bérlakások voltak. Az épület tulajdonosa 1912-ben Bajkor Tamás, 1930-ban pedig már Bajkor Tamás örökösei. Az 1930-as évek közepén a földszinten egy rőfös üzlet, egy órás, egy suszter, az udvari részen egy címfestő működött. Az 1940-es években megváltoznak a tulajdonosok és bérlők, a háború után pedig jellemzővé válik az épületkülső pusztulása, a külső festések, homlokzat, portálok eltűnnek. Egy 1985-ben végzett épületfelmérés szerint „az utcával párhuzamos gerincű, nyeregtetővel fedett épülettömb homlokzatának egyetlen eredeti eleme a kétszárnyú, szép szecessziós bejárati kapu. A teljesen semlegesre vakolt felületet a jellegtelen vas- és alumínium-portálok takarják el. Mindhárom üzlethelyiség mostani portáljai teljesen elfedik az egykori homlokzatot, annak vélhető díszítménymaradványait. A tető alatt 7 tükörből álló attikát nyolc, lepusztított homlokzati bádoggal fedett, alacsony pillér osztja. A kétszárnyú bejárati kapu mindkét szárnyán megtalálható a körökből és pálcákból kialakított rács. Az áttört ablakmező fölötti szemöldökpárkányon igen mozgalmas, növényi elemekből és stilizált girlandokból álló dísz nyílászárók korabeli kőkeretei, kőkeretelései találhatók meg. Ugyanitt megmaradt az egyszerű, de szép kovácsolt munkával készült kétszárnyú bejárati (feljárati) ajtó. A Széchenyi u. 113. számú épület, valamint az ahhoz kapcsolódó belső udvar féltetős épületsora az egész, a Centrumból az Ady-híd sarkáig terjedő rész legleépültebb, legszánalmasabb objektuma. Mindezektől független az említett homlokzati kapu és az udvari részek tagozatai, illetve szerkezeti részletei figyelmet érdemelnek." A közel két évtizeddel ezelőtt készült állapotfelmérés már a történeti múlt, hiszen az épületet lebontották, helyén a Centrum árufeltöltő helye, illetve oldalparkolója található. A legutoljára 1999 szep-