Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

kívánja ápolni Szemere Bertalan „nemes és elkophatatlan" tradícióit. A helyi sajtó az évi közgyűlésekről rendszeresen beszámolt, de a külön híradásnak mindig volt valami „személyes", vagy „elvi" oka. A kettő egybeesett 1931 májusában, amikor köszöntötték a 80 esztendős Bulyovszky főügyész-elnököt. Egyben bejelentették, hogy a Kaszinó részt vesz a revíziós mozgalomban és csatlakozik a Revíziós Liga helyi csoportjához. Bár a régi választmány lemondott, ugyanazokat választották újjá. Vay Elemér elnök (ekkor már halálos beteg volt) távollétében Kollarits Ferencet (malomigazgatót) választották a Kaszinó új igazgatójának. A tagok között találjuk Bottlik József országgyűlési képviselőt, Bruckner Győző jogakadémiai tanárt, Barth György törvényszéki elnököt, Mikszáth Kálmán főispánt, Rétay Kálmán katolikus plébánost, valamint Sugár Gyulát, Szabó Ármint, Szentmiklóssy Józsefet, Nemes Bertalant és Bónis Aladárt, akik a Kaszinó '30-as évekbeli „vezérkarát" jelentették. 1932-ben - Vay Elemér halálát követően Lichteinstein Lászlót választották elnöknek, aki ekkor felsőházi tag volt, s - formálisan - a megszüntetésig a Kaszinó elnöke maradt. (Az 18751949 között élt Lichteinstein László 1920-1922, 1932-1935 és 1938-1944 között betöltötte Miskolc város főispáni tisztét is. Annak a Lichteinstein Józsefnek volt a fia, aki 1914-ben bekövetkezett haláláig alelnöke volt a Kaszinónak.) A közgyűlés idején 184 tagot számláló Nemzeti Kaszinó új elnöke programjában megfogalmazta, hogy „a korszerű haladást is megértő és elősegítő megfontolt konzervativizmus lesz irányelvem, még pedig abban az értelemben, hogy ápolnunk kell mindent, ami a nemzeti élet és annak hagyományai szempontjából még érték, de fel kell karolnunk azonban azt is, ami a tradíciók sérelme nélkül felhasználható a mai nehéz idők nagy nemzetépítő munkájában!" 1933 helyett 1934 nyarán került sor a Kaszinó centenáriuma megünneplésére. Az elnök a Kaszinó létében a város kulturális érzékenységét látta. „Századik közgyűlésünk - hangsúlyozta Lichteinstein László - Miskolc kultúréletének ősiségét, a kulturális törekvések iránti állandó fogékonyságának talaját és Miskolc szellemi és társadalmi élete fejlődöttségének fokát jelenti. A miskolci Nemzeti Kaszinó működése egy darab Miskolc thj. város történelméből, mert a Kaszinó élete szorosan és bensőségesen összeforrott városunkkal, a város fejlődésének és növekedésének hű képe ez a száz esztendő, amely egyúttal azt is dokumentálja, minő jótékony hatással volt arra minden időkben a miskolci Nemzeti Kaszinó." A Kaszinó kulturális tevékenysége egyfajta szociális misszió is volt a mindenkori társadalom egy-egy földrajzi térségében, így „a kaszinó volt a negyvennyolc előtti évek kultúréletének központja, a Kaszinó állította fel Miskolcon az első közvilágítást (1839ben) ő alapította az első kisdedóvót, a város legelső kulturális intézményét, a Kaszinó kezdeményezésére alakult meg a miskolci lövölde, a Kaszinó elgondolása volt a mai népkert, de a Kaszinó falai között olvasták Kossuth Lajosnak országgyűlési naplóit, a Kaszinó állított obeliszket a legnagyobb magyar színésznő, Déryné Széppataky Róza Szent-Anna temetőbeli sírja fölé." A közelmúlt és a jelen egybevetése sem maradhatott ki az áttekintésből, amely a századfordulót „Magyarország legboldogabb emberöltőjé"-nek nevezte, Trianont pedig olyan nemzeti gyásznak, amely visszatükröződik a Kaszinó hétköznapi életében, tevékenységében is. (Az előadást a történeti tényszerűsége, és a korrekt korképfestése