Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

zítőnek tartott gazdasági felemelkedés útján. Károlyi Györggyel közösen alapítja Széchenyi István az első kaszinót Pozsonyban az 1925/27. évi országgyűlés alatt. Széchenyi István egyénisége és reformeszméi tették lehetővé, hogy a magyar kaszinóban - az angol exkluzivitással ellentétben - a társadalom különböző rétegei találkoztak és vitatkoztak, ez fellazította a társadalom feudális kötöttségeit. 1830-ban Pestre költözött át a kaszinó, ekkor már 175 tagja volt, a tagok száma 1847re 574 főre nőtt. A kaszinó politika mentességet hirdetett, ez azonban csak álca, a hatalom megtévesztése, valójában a kaszinó a felsőházi ellenzék központja. A kaszinó legfontosabb, nyíltan is bevallott célja az olvasás lehetőségének biztosítása. A kaszinó híres könyvtárának alapja Széchenyi István 1827-ben adományozott 330 kötete. A könyvek mellett a folyóiratok ekkor még külföldiek, jelentették a nagy vonzerőt. A kaszinó tagjainak kezdeményezésére vidéken is megindul a szervezés. A vidéki kaszinók és a Nemzeti Kaszinó között elnevezésben lehetnek különbségek, de a cél és a feladat ugyanaz, a reform eszme széleskörű megismertetése." A Nemzeti Kaszinó alapszabályzatának megjelentetése nagy segítséget kínált országszerte a hasonló egyesülések alapításához. 1833-ban 29 kaszinó működött az országban, s ezek közé tartozott a miskolci is. Nagy kár, hogy a várostörténeti adatokban pontos és megbízható jogász-naplóíró, Szűcs Miklós csak 1839-től vezette feljegyzéseit. S bár a kaszinó meglétére, a résztvevők személyére vonatkozóan szolgáltat ismereteket, a kaszinó alapításának körülményeiről nem ejt szót. Ezért is adódik, hogy a reformkori szervezésű ún. Major utcai Tudós Társaság személyei még Szendrei János várostörténeti monográfiájában is keverednek a „Nemzeti Casinó" korai miskolci szereplőivel, képviselőivel. A kaszinó első elnöke Szendrei János szerint Kun János volt, akiről másutt azt írja, hogy a Major utcai Tudós Társaság elnöke. A miskolci kaszinó az országos mintára alakult, az azonos eszmeiséget bizonyítja, hogy dísztagjává választotta Széchenyi Istvánt. A kaszinó a követválasztások előkészítésében is szerepet játszott, az országgyűlés alatt pezsgő társasági élet folyt, itt vitatták meg a történéseket. Segítette a politizálást, hogy Kossuth országgyűlési tudósításai eljutottak a miskolci kaszinóba is. A forradalom idején is volt élet a kaszinóban, ez volt az egyetlen hely, ahol a szabadságharc bukását követően 1849. december elején újraindult a „társasági" élet. A kaszinó évi rendes közgyűlése nagy eseménynek számított a városban, olyannyira, hogy az alapszabály még az ünneplés módját is rögzítette. Mivel a kaszinó a kultúrát jelentő színházi élettel erősen összekapcsolódott, érthető, hogy a színházépület leégése után a kaszinó munkájának is középpontjába került a színház új épületének részvénytársasági alapon történő újjáépítése. Erre éppen Szemere Bertalan tett javaslatot, aki 1846-ban a Kaszinó elnöki tisztét is betöltötte. A szabadságharc eseményei más feladatokat róttak Szemerére, később pedig a városból is elszólították. A kaszinó adataiból arra tudunk következtetni, hogy 1848 márciusától az elnöki tisztet Rácz János vette át. Az új színház átadásáig valószínű - a mindenkori elnök házában tartotta üléseit az elnökség, de a kaszinó, mint társasági fórum nem működött. (Vannak ugyan utalások arra, hogy az Almássy-kúria lett az új székhely a mai Városház tér 13. sz. alatt, azonban ezt megfelelő levéltári források, dokumentumok nem támasztják alá.)