Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története A mai Déryné utca legkorábbi elődelnevezései a XVI. században tűnnek fel Miskolc város jegyzökönyveiben, különféle dokumentumokban. A középkori Újváros plébániatemplomának nevét - annak 1544-es lerombolása után - utcanév őrizte meg és örökítette évszázadokon tovább. Ez volt a Boldogasszony utca, amely már a középkorban a csabai országút folytatásaként vezetett a templomhoz, majd innen északi irányban tovább, Sajószentpéter felé. 1544-ben összeírták a város adóköteles portáit, amelyekből nemcsak a fizetőképességre, hanem városrészekre, ezeken belül utcák meglétére, utcanevekre is találunk adatokat. Ekkor említik, hogy a Boldogasszony (utcán) 3 adózó zsellérpalota található. Egy 1562-ben keltezett adásvételi szerződés pedig két olyan irtásföldről tesz említést, amely a „Boldogasszony kapun kívül" a Besenyőre vezető útnál található. A zsellérházak kisebb-nagyobb csoportjára utalva szintén a XVI. században tűnik fel a „szer" megjelölés. Ilyen értelemben olvasunk a Papszerről, az Egyházszerről, a Boldogasszonyszerről és a Peceszerről. A református vallásra való áttérés után nem épült újjá az 1544-es török felégetésnek áldozatul esett Boldogasszony templom, de a fogalom - pusztahelyként is - szerepel a megyei jegyzőkönyvekben. Egy épületre, annak helyére 1690-ben a következő utalásokat olvashatjuk: „Újváros nevű utcában, a puszta templomhoz közel" vagy „az puszta templomnál" lévő ház. Az utca tehát Újváros utcaként is él a XVII. században. 1672-ben egy romladozó és kidűlő félben lévő házat adtak el a Boldogasszony utcában. Ezt megelőzően 1667-ben a Boldogasszony utcában lévő pusztát (puszta, üres házhelyet) adnak zálogba. Az utcanév meglétére, közismertté válására utaló adatok egyre gyakoribbá válnak, bizonyítva azt, hogy a XVI. század első harmadától a XIX. század első harmadáig, tehát három évszázadon át élő utcanevünk volt a Boldogasszony, időnként Nagyboldogasszony írású utcánk. A XVI. század végétől a XVIII. század elejéig használatos volt egy másik elnevezés, amely családnévre utal. Zabari (Zabary, Szabari) Demeter és Péter (valószínű apa és fia) 1580-tól 1702-ig „utcanévadó"-ként fordul elő iratainkban. Zabari Demeter Miskolc főbírója volt 1580-ban. Neve adásvételt követő áldomásfizetés (áldomás-ivás) kapcsán fordul elő 1591-ben, 1595-ben esküdként hivatkoznak rá, 1595-ben pedig szőlővásárlás kapcsán említik a nevét. Érdekes egy 1609-ből származó perirat, amely arról szól, hogy Czikó János konfliktusba keveredik Zabary Dénessel, mert annak rossz helyen legeltető szolgáját Czikó János lefogatta. (A Czikó név is utcaadóvá válik, a mai Kossuth L. u. névelődjét tiszteljük benne.) Zabari Demeter fia lehetett Zabari Péter, akiről tudjuk, hogy 1665-ben már nem élt, Zsuzsanna nevű leánya örökölte vagyonát, akinek férje (férjei) többször is perlik az ősi vagyont. Ez az örökölt vgyon pedig 1702-ben két Piacz (Széchenyi) utcai ház volt, a hozzátartozó földbirtokokkal, 12 emberkapáló szőlő a Kiságazat nevű dűlőben, egy házas pince fele az Avason és egy gyümölcsös kert a Torony alatt (a Meggyesalján). A családnév továbbélése utcaneveinkben nem ritkaság, s főleg akkor okolható meg pontosan, ha helyi, vagy helyivé vált (tehát Miskolcra betelepült) család-