Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei

A Kazinczy u. 12. sz. volt postaépület - kétszintes, utcával párhuzamos nyeregtetejű, majdnem rizalitnak nevezhető középső három tételt magába foglaló homlokzati egységével, valamint az azt koronázó mára már leépült, de egykor meglévő ún. „babilonnal" - a város kiemelkedő, reprezentatív közigazgatási épületei közé tartozott. A homlokzat földszintjén (mindkét objektumon) egyenes záródású, három osztatú ablakok találhatók. A szigorúan szerkesztett nyers tégla és a vakolt felület ritmusára tudatosan építkező homlokzati kompozíciót a földszinten az ötödik tengelyben lévő bejárati kapu bontja meg, melynek szegmens szemöldök ívét két, egyszerűen tagolt műkőkonzol tartja, illetve kereteli. Az első emelet pozitívan fogalmazott nyerstégla mezőit a második szinten annak kereteit, negatívba fordított változata játssza vissza. A második emelet ablakai igen lapos szegmensívvel záródnak, keretelésük technikailag a földszint megoldását követi, azonban parapet magasságban - az egész homlokzaton végigfutó könyöklőpárkány és a fogazott osztópárkány közeiben - az ablakszélességekben negatív tükörbe foglalt három romboid alakú mezőbe komponált levélmotívumokkal kialakított vakmellvény a díszítő elem. A homlokzat artisztikus megjelenését fokozza a koronázó párkányzat frízében ritmikusan ismétlődő tárcsa- és palmettamotívumokból komponált fríz, amely fölött ugyancsak az ún. „formás" téglaidomok által adott lehetőségeket kihasználva apró konzolokkal, és ugyancsak tégla profilokból kiképzett koronázó párkánnyal záródik a homlokzat kulisszája. A koronázó párkány fölött az egyes axisok köztes falszakaszainak megfelelő távolságokon téglamustrával osztott egyébként tagolatlan - attika húzódik végig. Az attika a középrizalit három tengelyének megfelelően három kis golyvát kap, mintegy hangsúlyozva a főbejárat kiemelését. (Sajnos, archív fotók hiányában nem tudjuk rekonstruálni a középrizalit fölött egykor elhelyezkedett „babilon" egykori formáját.) A konstrukciót ma idomtalan, rosszul komponálódó, az összképet teljesen elrontó kazánkémény uralja. (Megjegyzem, hogy a Régiposta u. 2. számú és a Kazinczy F. u. 12. számú bérházról leírtak mindkét oldalra vonatkoznak. Idekívánkozik azonban néhány olyan apró jellegzetesség is, amelyek az épület karakterisztikájához ezeken felül is hozzájárulnak. A szilárd építőanyagból készült szerkezeteken túl igen figyelemre méltóak az épület eredeti formájában megmaradt nyílászárói: a Régiposta utcai homlokzat főbejárata fölött monokróm vitrázst találunk, melynek eklektikából szecesszióba hajló szerkesztése a hazai építőgyakorlat átmeneti periódusának értékes, figyelemreméltó emléke. Ugyanígy a homlokzati összkép szempontjából is meghatározó szerepet vállal az emeleti ablakok asztalosszerkezete.) A Kazinczy u. 14. sz. épület 1939-1940 közötti átalakításáról nemcsak a jóváhagyott tervrajzok szólnak, hanem a polgármesteri hivatal határozata is, amelyet mint építtetők, özv. Münk Pálné és Münk György kapták. A használatbavételi engedély megfogalmazza, „ha a sarok telken az építkezés 3 hónapon belül nem kezdődne meg, úgy a város által előírt tömör kerítést tartozik elkészíteni" az építtető. A továbbiakban: „az épület átalakítás előtt m. kir. postahivatal volt. Földszinti helysigében lakás kimondottan nem volt. Az I. emeleten volt 1 drb. 4 szobás, konyhás, fürdőszobás, cselédszobás, WC-s lakás; 1 drb. 6 szobás, fürdőszobás, előszobás, cselédszobás, konyhás, WC-s lakás; 1 drb. 2 szobás, előszobás, kamrás, cselédszobás, konyhás, fürdőszobás la-