Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei

A Kazinczy u. 12. sz. volt postaépület - két­szintes, utcával párhuzamos nyeregtetejű, majd­nem rizalitnak nevezhető középső három tételt magába foglaló homlokzati egységével, valamint az azt koronázó mára már leépült, de egykor meglévő ún. „babilonnal" - a város kiemelkedő, reprezentatív közigazgatási épületei közé tarto­zott. A homlokzat földszintjén (mindkét objek­tumon) egyenes záródású, három osztatú abla­kok találhatók. A szigorúan szerkesztett nyers tégla és a vakolt felület ritmusára tudatosan épít­kező homlokzati kompozíciót a földszinten az ötödik tengelyben lévő bejárati kapu bontja meg, melynek szegmens szemöldök ívét két, egysze­rűen tagolt műkőkonzol tartja, illetve kereteli. Az első emelet pozitívan fogalmazott nyerstégla me­zőit a második szinten annak kereteit, negatívba fordított változata játssza vissza. A második emelet ablakai igen lapos szegmensívvel záród­nak, keretelésük technikailag a földszint megol­dását követi, azonban parapet magasságban - az egész homlokzaton végigfutó könyöklőpárkány és a fogazott osztópárkány közeiben - az ablak­szélességekben negatív tükörbe foglalt három romboid alakú mezőbe komponált levélmotívu­mokkal kialakított vakmellvény a díszítő elem. A homlokzat artisztikus megjelenését fokoz­za a koronázó párkányzat frízében ritmikusan is­métlődő tárcsa- és palmettamotívumokból kom­ponált fríz, amely fölött ugyancsak az ún. „for­más" téglaidomok által adott lehetőségeket ki­használva apró konzolokkal, és ugyancsak tégla profilokból kiképzett koronázó párkánnyal záró­dik a homlokzat kulisszája. A koronázó párkány fölött az egyes axisok köztes falszakaszainak megfelelő távolságokon téglamustrával osztott ­egyébként tagolatlan - attika húzódik végig. Az attika a középrizalit három tengelyének megfele­lően három kis golyvát kap, mintegy hangsú­lyozva a főbejárat kiemelését. (Sajnos, archív fotók hiányában nem tudjuk rekonstruálni a középrizalit fölött egykor elhelyezkedett „babilon" egykori formáját.) A konstrukciót ma idomtalan, rosszul komponálódó, az összképet teljesen elrontó ka­zánkémény uralja. (Megjegyzem, hogy a Régi­posta u. 2. számú és a Kazinczy F. u. 12. számú bérházról leírtak mindkét oldalra vonatkoznak. Idekívánkozik azonban néhány olyan apró jel­legzetesség is, amelyek az épület karakteriszti­kájához ezeken felül is hozzájárulnak. A szilárd építőanyagból készült szerkezeteken túl igen fi­gyelemre méltóak az épület eredeti formájában megmaradt nyílászárói: a Régiposta utcai hom­lokzat főbejárata fölött monokróm vitrázst talá­lunk, melynek eklektikából szecesszióba hajló szerkesztése a hazai építőgyakorlat átmeneti pe­riódusának értékes, figyelemreméltó emléke. Ugyanígy a homlokzati összkép szempontjából is meghatározó szerepet vállal az emeleti ablakok asztalosszerkezete.) A Kazinczy u. 14. sz. épület 1939-1940 kö­zötti átalakításáról nemcsak a jóváhagyott terv­rajzok szólnak, hanem a polgármesteri hivatal határozata is, amelyet mint építtetők, özv. Münk Pálné és Münk György kapták. A használatba­vételi engedély megfogalmazza, „ha a sarok tel­ken az építkezés 3 hónapon belül nem kezdődne meg, úgy a város által előírt tömör kerítést tarto­zik elkészíteni" az építtető. A továbbiakban: „az épület átalakítás előtt m. kir. postahivatal volt. Földszinti helysigében lakás kimondottan nem volt. Az I. emeleten volt 1 drb. 4 szobás, konyhás, fürdőszobás, cselédszobás, WC-s lakás; 1 drb. 6 szobás, fürdőszobás, előszobás, cselédszobás, konyhás, WC-s lakás; 1 drb. 2 szobás, előszobás, kamrás, cselédszobás, konyhás, fürdőszobás la-

Next

/
Thumbnails
Contents