Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

léke figyelmet érdemlően megmaradt, s a készülő temetőkataszter a sír helyét és állapotát rögzítette.) 5. Az örökhagyó halála évfordulóján, minden év április 16-án (valamint november 1-én is) tanácsunk az egyházzal karöltve koszorút helyez el sírján, s megemlékezik róla. (Az utókor emlékezete szelektív!) ... 9. Az örökhagyó végrendeletét teljesítendő az Avas-tetőn egy, a néhai Rácz György emlékét megtartó és nevét viselő tornyot építünk... (1934-ben az ún. „második" kilátó elkészült, de nem volt hivatalos névadási ceremóniája. 1956-ig, leégéséig a miskolciak Rákóczi-kilátóként ismerték, s ez így jelent meg képeslapokon és idegenforgalmi prospektusokban is.) A közgyűlési határozat összesen 15 pontban rögzítette az örökhagyó érdemeit, s a város kapcsolatos feladatait. Valószínű a református egyház is hasonló módon járt el a hagyaték vonatkozó részével kapcsolatban. Hogy mi volt az „ellenszolgáltatás", nem ismerjük, csupán azt, hogy a végrendelet szerint mit örökölt az egyház: 1. Az avasi templom restaurálására százezer koronát, 2. A református püspök fizetésére egy százezer forintos alapítvány kamatait, 3. A Széchenyi u. 11. szám alatt (ma már nem létező épület) egy tehermentes házat, amely egy emeletes, utcafrontra nézó épület volt, 4. A Széchenyi u. 67. sz. (ma 59. számú) földszintes tehermentes házat, valamint 5. a tetemvári pincesoron (akkori 19., később 43. számú, de ma már nem létező) kisebb házat, amely mellett egy katasztrális hold kert volt. Ezt „hagyom temetőterületnek a miskolci ref. egyház részére"- szól a végrendelet. Témánk szempontjából a Széchenyi utca képét meghatározó, egy tömbben lévő két bérház a fontos, amelyet Rácz György a városra hagyományozott. A miskolci Mérnöki Hivatal anyagában 1884-ban egy korábbi beépítésre utaló dokumentációt találunk, amely azonban egy új, kétemeletes sarokbeépítés tervét vetíti elénk. 18871899 között épült fel a tömb mai megjelenési formájában, de csak az a saroképület, s az is pontosabban meg nem határozható időben, amely ekkor 80-as számmal jelzett, s dr. Rácz György tulajdonában volt. A mellette lévő akkori 82. számú (ma ez a 64. számú) ház és telek Rácz Jánosé, aki nem csupán névrokon, hanem Rácz György testvére. O is építkezik, de nem az utcafrontra. 1899 májusában keltezett beadványában a következő olvasható: „A folyó év március 24-én 3989/1899. szám alatt Széchenyi utca 20

ik számú ház udvarán egy 2 szobás lakás s ezek mellékhelyiségére építkezési engedélyt kaptam. Van szerencsém jelenteni, miszerint az épület egészen készen van, tisztelettel kérem erre a lakhatási engedélyt megadni. 1899. május 8. Rácz János" A telken tehát a 19. század végén felépül egy lakóház, de az utcai front szabadon marad. Itt kap majd helyet Rácz György másik, a már létező kétemeletes épülettel összeépített lakóháza. Rajzok hiányában csak gyaníthatjuk, hogy erre 1906 előtt került sor. A Royal-épület ugyanis 1904-1906 között „kapta meg" a második emeletét, s még egyemeletes épületként jelenik meg azon a képen, amelyen a Rácz György házak „összeépítve", egységes homlokzattal jelennek meg és határozzák meg a Széchenyi utca terjedelmes szakaszát. Rácz György halálát követően a két épület gondnoka elkészítette azt a kimutatást, amely 1922. május 1-től az új ház- és üzletbérleti díjakról szól. Ebből kiderül, hogy a második emeleten 2 lakás volt, az első emeleten pedig 3 lakás. A három lakás egyikében a „Hazai biztosító társaság" működött. A földszint (az udvari traktusban) egy lakás volt, a lemetszett sarokrizalitból üzlet nyílt, s a Szinva felé eső földszinti részen, és a Széchenyi u. földszinti helyiségében összesen 8 üzlet működött. Ezek közül három jólmenő, s nagyobb