Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)
A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI
kor a Royal szállodában 1927. március 29-én megnyílt a Royal Nagyáruház, s az amatőr fényképész igyekezett ezt az eseményt az utókor számára megörökíteni - már a másfél-két évtizedes árnyas-lombos fáknak nyoma sincsen. A Royal az 1920-1930-as években jónevű szálloda és étterem volt, a földszinti helyiségeiben egyesületek, üzletek, vállalkozások működtek. Itt jegyezték pl. a Miskolcon és vidékén lakó kiskereskedők és kisiparosok egyesületét. 1930tól új tulajdonos jelent meg Bárd György személyében, aki átalakította a Royal-szállodát, s 40 vendégszobával azt Fiume szálloda- és étterem néven nyitotta meg. 1933-ban újabb átalakítás történt, s ez egyben tulajdonosváltást is jelez. (Ekkortól a vállalkozást Márkus Soma neve jelezte.) 1934-ben még feltűnik Soltész Mátyás vendéglős és szakács neve, aki étlapjával és sajtóhirdetéssel, reklámmal csábítja a vendégeket, de úgy tűnik a Korona, a Grand, a Pannónia nagy szállodák mellett nincsen igény több „vendégfogadó" helyre. A „közvélemény" besorolja a nem igazán számontartható, előkelő helyek közé, s bár az 1943. évi címtár még szállodaként tünteti fel, amelynek tulajdonosa Márkus Soma, igazán nem jövedelmező. Mégis szálloda és magánüzletként államosítják. Az épület története a 20. század második felében egysíkúbb, emeletén lakások vannak, a földszinten pedig üzletek váltják egymást. Bár az első emeleti erkély mellett még 1995-ben is felirat hirdette a Royal elnevezését a földszinten mind a Széchenyi utcai fronton, mint a közben férfi és női divatáru üzletek működtek. A Belváros II. rehabilitációs tömb 1., 2., 3. szakaszának hasznosítási-engedélyezési terveit az ÉSZAKTERV képviselői 1989. elején vitatták meg. Az ekkor készült emlékeztető szerint viszonylag keveset foglalkoztak az ún. Royal épülettel, tehát a közel 620 m 2 alapterületet elfoglaló Széchenyi u. 60. számú házzal és belső udvarával. Abban egyetértés volt, hogy a földszinti részek kereskedelmi funkcióját meg kell tartani, az emeleti részek hasznosítására viszont három féle elképzelés is megfogalmazódott. Legegyszerűbbnek tűnt az akkori állapot megtartása, tehát az emeleti lakások felújítása. Volt olyan elgondolás, hogy újra szállodává lenne szükséges átalakítani az építményt (különös tekintettel a belváros szállodai-szobahiányára), de az épület irodaházzá alakítását is hasznos funkció-váltásnak tartották. Ez utóbbi két megoldás megkívánta volna a belső udvar lefedését, mert így új términőség jöhetett volna létre. A Széchenyi I. u. 54-60. számok közötti 4 épület az ún. második építészeti szakaszt jelentették, s a létesítmények építészei Horváth Zoltán és Rudolf Mihály voltak. A tömbrehabilitáció nem valósult meg, az ingatlan a város tulajdonában és a MIK vezetéseben áll jelenleg. IRODALOM Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben, 1. Miskolc, 1994. 218221. pp. Földes Lajos: Miskolci kék telefonkönyv. Miskolc, 1943. 91. p. Kelemen István: Miskolc belvárosának rehabilitációs programja. Magyar Építőipar. 1986. XXXV. évf. 9-10. sz. 560-568. pp. Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek. B.-A.-Z. megye Levéltári Évkönyve, IX. Miskolc, 1997. 213269. pp. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 173/1901. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 8503/1928. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1905/c. 6459/1897. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/b. 35 doboz/44., 54. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 829. 227/őrz. ÉSZAKTERV, Tsz.: 3747-40. 9144/89-1. (1996)
