Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

rabeli sajtóban nem találkozunk beszámolókkal, tudósításokkal az építkezéssel kapcsolatban, s átadásáról sem tájékoztattak helyi lapok. Ez azért is meglepő', mert a társintézményekről rendszeresen jelentek meg tájékoztatók, s kialakítandó üzletekről bérleti lehetőségek. Pedig az épületben nemcsak a takarékpénztár helyiségei voltak, hanem magán- és bérlakások is, s nemcsak az utcai fronton, hanem a belső udvarban üzletek. Ezek közül mindössze egyet emelünk ki: itt volt a „Turul" írógépvállalat központi lerakata és irodája. A háromemeletes épület külső megjelenésében alig hasonlít az átadás körüli állapotához. A Weidlich-palotához és társaihoz hasonlóan ez is áldozatul esett az 1960-as évek sajátos várospolitikájának, városépítészetének, amely „lefejezte", „megtisztította" a múltat idéző főutcái hangulatot, annak hangsúlyos épületeit. Pedig ennek az építészeti tömbnek az első világháború előtt ez a grandiózus épülete a legjelentősebb, szinte „fővárosi" léptékű alkotása volt. Az építtető és az építész teljesen figyelmen kívül hagyva az utcakép addig töretlen ritmusát, egy - akár megalomániás szemléletet tükröző - hatalmas palotát varázsolt az apró házak helyére. Az épület jelenlegi állapota ezt az egykor parádés külsőt csak részleteiben sejteti, hiszen ismeretlen időben lebontották a hatalmas manzárd tetőszerkezetet és az előtte álló hármas tagolású monumentális oromépítményt, amely esztétikailag a homlokzat meghatározó eleme volt. (Az „ismeretlen idő" használata az eltávolításra vonatkozóan azért indokolt, mert az épület háború utáni első felújításáról már vannak dokumentumaink, de fényképek hiányában ennek „hatékonyságát" pontosan nem tudjuk megítélni.) Az épület későszecessziós szimmetrikus homlokzata hármas tagolású. A kilenc tengelyt magába foglaló együttes utolsó előtti axisaiban két emeletet magában foglaló nagykiülésű zárt-erkélyes terek kaptak helyet. A főtengelyben ez a kompozíció egy emeletnyivel csökken és az erkélyépítmény tetején nyitott erkély kapott helyet. A későszecessziós (art deco) tagozatokkal díszített, s meglehetősen szigorúra sikeredett kompozíció hangulatát a következetesen alkalmazott mértanias díszítő elemek határozzák meg. A belső terek funkcionalista szemléletű kialakítása így a homlokzaton is tükröződik. Ha valamikor sor kerül e tömb rehabilitációjának keretében e palota eredeti állapotának visszaállítására, minden bizonnyal a 20. század elejének egyik legszebb alkotásával, s annak különleges hangulatával találkozna a városlakó éppen úgy, mint a főutca előnyére változó képét szemlélő turista, idegen. Az egy évtizeddel ezelőtti tervezői elképzelések szerint a rádió-villamossági és üvegporcelán boltok, valamint az EXPRESS Utazási Iroda továbbra is helyén maradt volna. A belső udvart - amelynek Szinvára néző épületrészei is magasföldszintesek voltak - egyértelműen szerették volna lefedni. A földszinten, de a pincerészekben is így nagyszámú üzlet kaphatott volna helyet. Az emeleten a lakások maradtak volna, de azok felújításra vártak (s várnak napjainkban is). IRODALOM Karakó Béla-Vér Andor: Miskolc thjf. város társadalmi, kulturális és közgazdasági vezető férfíainak albuma. Miskolc, 1927. 153. p. Dobrossy István—Rémiás Tibor: Pénzintézetek. Bankélet és hitelviszonyok Északkelet-Magyarországon 1844-1949. Miskolc, 1992. 1-30. pp. Földes Lajos: Miskolci kék telefonkönyv. Miskolc, 1943. 76. p. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Ct. 107. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 7243/1945. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 21707/1947. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 13541/1939. B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 508. 1287/1945.