Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

ra és balra eső üzletek szervesen illeszkedtek a főutca egykor igényes nagyvárosi képébe. Az emeleti homlokzat kiképzése sem maradt el a szomszédos polgárházak és a közvetlenül mellette emelkedő, két korábbi telekre épült Borsodmegyei Takarékpénztár építészeti igényességétől. Ha a 19. század elejének építészeti képét összevetjük a század utolsó évtizedében készült felvétellel, első benyomásunk az, hogy a régi helyére új ház épült. Valójában nem, ugyanarról az épületről van szó, csak éppen az eltelt évtizedek során homlokzatát „megtisztították". A mai, teljesen lepusztított, jellegtelenné tett homlokzat helyén egykor - a ma már csak tengelyrendszerében hiteles osztással megjelenő - rendkívül gazdagon díszített, s környezetében is csaknem hivalkodó homlokzat állott. A megemelt attikával hangsúlyozott középrizalitban éppúgy, mint a szárnyakon is karcsú, francia-ablakos nyílások voltak, amelyek fölött középen timpanonos, oldalt a szokványos törtíves, nagykiülésű szemöldökkel ellátott nyílások helyezkedtek el. A nagykiülésű koronázópárkányt egymást sűrűn követő álkonzolok gyámolítottak. Az 1960-as évek hangulatában felújított, lepusztított homlokzaton vaspálcákból hegesztett erkély jelent meg. (Az épület századeleji képén erkély nem látható.) A környezetében is impozáns épület „megtisztítás" előtti homlokzata, 1905 körül