Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Az egykori Silbiger-ház megváltozott üzletei, 1995. miskolci telefonhasználat kezdeteiről új adatokat ismerhetünk meg. Eszerint: „az volt az utolsó engedély az országban, amit én kaptam. Az utánam következő engedélyt Eger városának már nem adták ki, mert ott az állam létesítette a telefont. Magam jártam előfizetőket gyűjteni. ...Körülbelül 30 előfizetőm volt először. Ezek száma azonban később gyarapodott. Az én előfizetőim legnagyobb része a Széchenyi utcai kereskedőkből került ki, akik siettek alkalmazni ezt a nagyszerű találmányt. A központ a Széchenyi utcán, a Silbiger-féle házban volt és a központba, miután akkor még a ház nem volt átalakítva, az utcáról lépcsőn kellett felmenni. A központban Horeczky kisasszony, erre a névre bizonyára még sokan emlékeznek, közmegelégedésre szolgálta ki az előfizetőket. Tíz évig volt birtokomban a miskolci telefon, amikor a koncessziót átvette tőlem Jeney gyáros, ő tőle pedig az állam vette át saját kezelésébe." Az elbeszélés szerint a telefonközpontba az utcáról és lépcsőn lehetett bejutni. Ez azt jelenti, hogy az 1911-ben alakult, s itt fiókot alapító Belvárosi Takarékpénztár Rt. helyén volt a telefonállomás. Közel három évtized elteltével költözött el innen a miskolci fiók. Földes Lajos 1943-ban megjelent címtárában a Belvárosi Takarékpénztár Rt. a Széchenyi u. 109. szám alatt működött. A századelő állapota a századvégre „külsőleg" annyiban változott, hogy a Takarékpénztár helyén cipőbolt működött, a kapubejáró felett Frankfurter Sándor férfi szabósága helyett az