Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A VÁROSHÁZ TÉR, AZ ERZSÉBET TÉR ÉS A DÍSZ TÉR ÉPÍTMÉNYEI, SZOBRAI

za áll. A Városháza utcai frontjának szélessége 31,30 m

v a Zárdáé 23,80 m, a Glósz Károly-féle telek 19,35 m, a mellette lévő Losonczy Farkas Gusztávé 18,10 m és az „utca utolsó lakójáé", Kun Tamásé pedig 23,20 méter. (Az öt épület, egyben a beépített utcai front mindössze 120 méter.) A két szélső pont között kihúzott vonalból 4 épület egyik sarka 20-80 cm-rel áll kijjebb, tehát a házak fűrészfogszerűen sorakoznak egymás mellett. A bizottság végső következtetése: „a szabályozási vonal irányát követve talán csak egy évszázad után fog azon eset beállni, hogy ezen épületek átépíttetnek és így a szabályozási vonalba helyezhetők lesznek." Samassa József egri érsek azzal küldte meg a leánynevelő intézet pince-földszint-első emelet helyiségeinek alaprajzát, valamint külső homlokzati rajzát, továbbá a kápolna kereszt- és hosszmetszeti rajzát, hogy a kitűzött egyenes vonal mentén (amely bontásokat is feltételezett) megkaphassa az építési engedélyt. A tervek kivitelezőjeként a Graaf és Feszty vállalkozó céget jelölte meg. Az építkezések megkezdése előtt különböző szintű jogi egyeztetésekre került sor, végül is a Belügyminisztérium mondta ki a végső szót, mely szerint egyik tulajdonos sem kötelezhető háza lebontására, mert ilyen rendelkezéseket a város építési szabályzata nem tartalmaz. Az építtető főpap utca- és épületvonal kiigazítási kérelmét tehát elutasították, de az építkezés ettől függetlenül megvalósult. Ezt látjuk a mai utcaképen, tehát nem sikerült az egyenes utcavonal kialakítása. A telek és objektumainak beépítése - amelynek gondolati tengelyében a kápolna áll - különböző periódusokban történt. A kápolna megmaradt rajzaiból látható, hogy eklektikus, kissé nyomott tömegű főhomlokzatát a földszinten, a portikusz két oldalán egy-egy szoborfülke és annak A kápolna homlokzati terve, 1887.