Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A VÁROSHÁZ TÉR, AZ ERZSÉBET TÉR ÉS A DÍSZ TÉR ÉPÍTMÉNYEI, SZOBRAI

tását. „Köztudomású, hogy a város háza tetőzetének szerkezete általában véve nem tartozik a szerencsés és dicséretre méltó szerkezetek közé. Azonban kétséget nem szenved, hogy annak azon része, amely a kis- és nagyterem 's a Főpolgármesteri hivatalos szoba felett esik, a legroszszabb. Bizonyítja ezt legjobban azon ilyen kellemetlen körülmény, melynél fogva tapasztaltatik, hogy minden esőzés és hóolvadás alkalmával a megnevezett három helyiség felett (a főterem keleti és nyugati szobáiban) annyira beszivárog, illetőleg foly a víz a tetőzetről a padra, hogy gyakran az ott számosan elhelyezett mindenféle edények daczára a falakon még a szobákba is lefoly a víz; az által minden esőzés és hóolvadás alkalmával jelentékeny romlást szenvednek az épületek azon részei, melyek oly gyakori nedvesedésnek ki vannak téve..." A városi mérnök a tetőszerkezet teljes lecserélésére és átalakítására tett javaslatot. Az alpolgármester Főzy Ábrahám pedig azért kért orvoslást, mert „az emeletre feljáró grádics melletti szobában" a város 6 fő hajdúját nem lehet elhelyezni, pedig számukra ez nemcsak szolgálati hely, hanem fekhely, vagyis lakóhely is. Egy következő ülésen a közgyűlés azzal foglalkozott, hogy „termeink, sőt egyes hivatalos szobáink gyakran és hosszabb ideig foglaltatnak el néha a közönség, legfőképpen az állami közigazgatás nem mellőzhető érdekében", valamint „aljegyzőnk és árvagyámunk egy szobában lévén elhelyezve" egymást, az ügyfelek pedig mindkettőjüket zavarják, „végül a levéltár, mely már zsúfolt volta miatt alig tartható rendben" elég helyiséget nyerne, ha újabb bővítéshez kezdene a város. Ezt az is indokolja, hogy a városháza déli szomszédságában lévő „városi korcsma telkén" célba vett építkezés elmaradt, az építkezéshez szükséges pénz így rendelkezésre áll. Ennek lett eredménye a főépület udvari jobb szárnyának teljes hosszban történt kialakítása, földszint + emeleti megoldással. Az emeleti négy nagy teremben az alkapitány, az alpolgármester, a főkapitány és a főjegyző „rezidenciáját" alakították ki. A földszinti traktusban pedig a pénztári irodákat, a főbírói szobát és fogadót, a hajdúk házát és a tömlöcöt rendezték be. * * * A városháza további fejlődése, bővítése csak a tér déli irányában volt elképzelhető. így történtek lépések a 10. szám alatti ház és ingatlan megvásárlására, továbbá a 12. szám alatt álló kétemeletes saroképítés bővítésre. (Kb. egymásfél évtizedet vett igénybe az ötlettől a megvalósításig vezető út, de a város 1910. évi térképe és az 1912-ben megjelent városi címtár három épületet tüntet fel, amely ha a „saroképület toldását" is figyelembe vesszük, négy épület, olykor négy külön házszámmal ellátva.) Viszonylag kevesebb adat vonatkozik a 10. számú épület megvásárlására. Szentpáli István polgármester egy 1906. évi képviselői közgyűlési előterjesztésében olvassuk, hogy a „Városház-tér 10. sz. a. fekvő ún. Jóny-féle ház a kézsmárki ágost. hitv. lyceumtól 62 ezer koronáért megvásároltassák. E határozat Borsodvármegye bizottmányi közgyűlése által, valamint a ház megvételére vonatkozólag megkötött szerződés a kézsmárki lyceum egyházi fenhatósága által jóváhagyott, és kölcsönös megegyezéssel elhatároztatott, hogy a ház a város tulajdonában f. évi augusztus hó 1-ső napján átadassék, illetve a város által véglegesen átvétessék. Ez intézkedés folytán előáll a szüksége annak, hogy a 62 ezer korona vételár a fent jelzett időig kifizettessék, s hogy pedig a vételár összeg kifizethető legyen, javaslatba hozzuk, hogy azon időig, míg egy nagyobb városi kölcsön ügylet végleges lebonyolítást nyer,