Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

A Bakos-família 18. századi telkeinek beépítése (Széchenyi István u. 48-50. sz.) A Forgó-hídtól a későbbi Szinvára járó hídig (=Royal-köz) terjedő utcaszakasz legnagyobb kiterjedésű, 350 D-öl nagyságú telke a 18. század végén és 1817-ben, Miskolc első telkes térképén is a Bakos-család három férfi tagjának, Pálnak, Györgynek és Ferencnek a tulajdonában van. A névazonosítás bár vet fel bizonytalanságot, de úgy tűnik, hogy Bakos Pál mint 1848-as népfelkelő résztvevője volt a szabadságharcnak, s a fényképezés történetének későbbi jeles képviselője édesapjával, Szinay Istvánnal együtt súlyosan megsebesült 1849 nyarán a debreceni csatában. Valószínű az ő testvére lehetett György, aki a miskolci színház alapítói közé írta be emlékét pénzadományával. Nevét Szrogh Sámuel táblabíró jegyezte fel abban a tudósításban, amelyet számos megyék között a borsodi és miskolci támogatókról, adományozókról készített 1821. április 14-én. A Bakos családnak nemcsak itt voltak háztelkei, hanem a város más részein is, így nem kizárt, hogy Bakos György nemcsak mint jómódú ember, hanem mint Miskolc 1828-1833 közötti főbírája (=polgármester) is támogatta (kellett, hogy támogassa) a színházalapítás és építés ügyét. A Bakos család tagjai a 19. század közepéig mint vaskereskedők ismertek voltak a városban, de a telek 19. század végi tulajdonosai között már nem szerepelnek. A három részből álló, utcai fronton keskenyebb, a Szinvára vagy az akkori Szirma utcára véggel néző, s kiszélesedő telek az 1878-as árvíz után két új emeletes háznak adott helyet. A mai 48. házszám alatt 1895-ben épült fel Erdey Kálmán háza. Az épület alaprajza nem maradt meg, de a Széchenyi utcára és a Szinvára néző, déli homlokzati rajza viszont jó állapotban őrződött meg. Eszerint a telek nyugati oldala végig beépített volt, s a Szinvára néző déli oldal kő lábazattal, s a földszinten és emeleten egyaránt tágas ablakokkal volt ellátva. Az épület a 20. század első évtizedében már dr. Strausz Vilmos és testvére tulajdona, majd az 1930-as években Berkovics Ferenc nevéhez kötődik. Az épület homlokzatán napjainkban is látható családi címer(?), vagy névkezdőbetűk azonban egyetlen tulajdonoshoz sem köthetők egyértelműen. Az emeleti traktus utcára néző része jobban őrzi az eredeti állapotot, mint a bejárat mindkét oldalán kialakított boltok, amelyek egykori portáljaikat elveszítették, s állapotuk a mindenkori tulajdonostól (állami bolt), vagy bérlőtől (magánszemély, illetve vállalkozás) váltak függővé. így nem ritka az sem, hogy két teljesen különböző portál jelenik meg, mintha két különböző épület részét alkotnák. A Széchenyi u. 48. sz. lakóház egyemeletes, öttengelyes, az utcával párhuzamos beépítésű, udvari lakószárnyakkal részben egy időben, részben később bővített, kellemes megjelenésű 19. századvégi polgárház. A homlokzat emeleti zónája sértetlenül megőrződött, számottevő átalakításnak nem fedezhetők fel nyomai. A földszinten a középtengelyben kosáríves, vakolatból készült kváder keretelésű kapu áll, lábazatának szegleteiben gömbalakú, máig megőrződött kerékvetőkkel. Az épület engedélyezési rajzán látható