Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Az épülettömb nyugati és déli homlokzata, 2001. Az épület elkészülte, s színbeli, formailag is mozgalmas megjelenése után az új „üzletközpont" nemcsak a közlekedő' emberek, hanem a miskolci újságok számára is gyakori témává vált. Az építész Farkas Pál megfogalmazása szerint a „megrendelő" karakteres házat kért, s ez megnyilvánul az épület toronyszerű saroképítményében is. A felső szintről belátható a város, de ez azzal is járt, hogy az épület „takarja" a korábbi utcaképet. Az épület megjelenésében is emlékeztetni kíván az „elődépítményre", amennyiben a sarok két oldalán kialakított egy-egy szoborfülkét abból a meggondolásból, hogy oda valamilyen képzőművészeti alkotás kerülhessen. Az építész szerint az épület párkányait hasonlóan az elődépítmény hangulata, ill. annak párkányai kívánták, tehát ez is a kapcsolat jelzése a múlttal. A szín pedig „az öreg ház sárgájához közel álló zöldes árnyalat". Mindezek ismeretében is megfogalmazható, hogy szerencsésebb lett volna a sarki torony hangsúlyát visszafogni, s a Szemere utcai homlokzatot nyugalmasabbá tenni. Az elfogadó vagy bíráló vélemények ezek köré csoportosulnak, s nem igazán a színek „harmóniája" az, amely véleményformálásra készteti a szemlélőt. Ami bizonyos: a „villanyrendőr" hangulatát érdekes módon változtatja meg a sarok beépítése. A Széchenyi-Szemere-Kazinczy utcák metszéspontjában évszázadok építészeti „maradványai", felújított emlékei találkoznak. A sajóládi pálosok miskolci kúriája (Széchenyi u. 40.) a 18. század építészetét idézi. A 19-20. században több átalakítást végeztek, míg jelenlegi formáját amely egyben műemléki helyreállítás is volt 1955-ben elnyerte. A Három rózsa, vagy Grand Hotel, a Széchenyi-Kazinczy sarok meghatározó kétemeletes épülete (Széchenyi u. 33.) 1878-ban épült fel, s 1934-ben alakították át Miskolc akkori