Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A CSABAI-KAPU TELEPÜLÉS- ÉS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE

A népkerti teniszpályák {háttérben a Kálvária-domb kápolnája), 1910 körül pálya alapterületét megnövelték, a Korcsolyázó Egyletnek közel ezer tagja volt. A teniszpályák száma tizenkettőre nőtt, s ezeket a pályákat több százan rendszeresen igénybe vették. A pályák mellett mindössze egy három helyiséges öltöző volt, amely 30 embert tudott befogadni, de a télinyári igényeket egyaránt ki kellett, hogy elégítse. A Vigadó egyetlen helyiségből álló „nagy hodály" volt, így sportcélokra történő átalakítása nem került volna költségbe. Mivel a „földszintes népkerti pavilonról" őriz a levéltár egy korabeli fényképfelvételt, nem felesleges annak leírása sem, amelyet a Miskolczi Napló jelentetett meg 1914 áprilisában. Eszerint „télen-nyáron használhatatlan helyiségekkel bíró olyan épület, melynek tulajdonképpen mellékhelyiségei sincsenek és amik vannak is, minden praktikusságot nélkülöznek. Legfőbb hiányossága, hogy észak-déli fekvésű nyílt teraszai vannak, ahelyett, hogy az csak egy oldalra, csakis délre nyílnék, széles, több száz asztalka elhelyezésére alkalmas befásított előtérrel és egyetlen zárt, üvegezett verandával". (Arról nem is beszélve, hogy a vendéglő konyhája nem az épületben van.) Mivel a város lakói nemcsak a sportot, hanem a szórakozást is igényelték, a Népkert nem maradhatott vendéglő nélkül. Ezt az épületet a kert Csabai-kapui vonalára tervezték, hiszen az út két oldalán már sorban épültek a nyári lakok, ezzel különleges hangulatot és szépséget adva a széles útnak. „A Csabai út már a Mindszenttől kiindulólag némi töréssel, majdnem Csabáig egy egyenes vonal. Minthogy nyugat felől az Avas, kelet felől a Népkert szegényezik, levegője pompás, s mivel gyalog és kocsiútjai szélesek, szinte hivatva van arra, hogy mielőbb ez az