Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Lőwinger, Dancz, Stern - arra utalnak, hogy az épülettömb, a szomszédos házakhoz hasonlóan a miskolci zsidó kereskedőknek volt az „üzletháza", s ez végülis meghatározta, vagy lényegesen befolyásolta az épület történetét, funkcióját a 20. század második felében.) A korabeli képeslapokon, de a felújítás után készült képeken is jól láthatóan az épület sarokrizalitján - különösebb funkció által nem indokolt módon - féltornyocska helyezkedik el. Az egymáshoz szervetlenül kapcsolódó elemekből komponált tételt a hatszegletű, kovácsolt vas erkély indítja, s ez végződik a konzolokra támaszkodó, erőteljes koronázó párkány fölé ültetett toronyban. Az épület homlokzatát a Széchenyi utca felől mindkét szinten két-két ablak töri át. Az első emeleten a félbaluszteres kötényű, gazdag vakolat-díszes keretelésű reneszánsz elemekből építkező ablakkeretek láthatók. A stílusban tettenérhető zavart fokozza, hogy a második emelet ablakkeretei szecessziós megformálású mezőkből és pajzsos ornamentikákból állnak, s ezeket egyenes záródású szemöldök zárja le. Mindezt kváder utánzatú, vakolt lizéna veszi körül. A szabadon maradó falsíkokat klinker tégla borítja. Az épület homlokzatát jellemző tárcsa, csepp, vagy rojtmotívumok, mint díszítő elemek itt sem maradnak el. A „bérpalota" Munkácsy utcai homlokzatának eredeti földszintjét - meghatározhatatlan időben - teljesen átépítették. Az emeleti megjelenés őrzi az egy évszázados korabeli hangulatot. Az utcai síkból két hangsúlyos tétel ugrik ki, két lekerekített sarkú, téglalap alakú, zárt erkély formájában. Az erkélyeken viszonylag nagy, hármas osztású ablakok láthatók, amelyek közül az A Singer-palota és a biztosító épülete, 20. sz. eleje