Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001)

A SZÉCHENYI UTCA IPAROS-, KERESKEDŐ- ÉS POLGÁRHÁZAI

Építészeti Stílusok kavalkádja a Bródi-házon (Széchenyi István u. 86. sz.) Az 1817-ben készült Domby-féle térképen az építészeti tömbnek ez a legkülönlegesebb telke. Az északi oldalon az utca nyomvonalán halad a Pece patak, a telek déli határán pedig a Szinva folyik. Néhány telekkel kelet felé összefolyik a két víz, ami azért is maradt állandó veszélyforrás, mert előtte malom, ill. malomárok volt. A Széchenyi u. mai 86-92. számok közötti telkein ezért csak később - főleg az 1878-as árvizet követően - épültek komolyabb lakóházak. Ezt megelőzően a tulajdonosokat és a teleknagyságokat ugyan ismerjük, de az építmények formájáról, külső megjelenéséről még ábrázolásokkal, írott forrásokkal sem találkozunk. A mai 86. számú ház egykori telke - a Szinva szabályozásával is összekapcsolhatóan - öt telekrészből tevődött össze. A 19. század első harmadában Némethi, Jakab, Tóth, Teleky, Szabó, Juhos, Göböly családnevekkel találkozunk, majd a század utolsó harmadában - a vásártér közelsége által indokolhatóan - kereskedők, árusok, üzérek, magánzók vásárolják meg az itteni ingatlanokat. Az új építtetők a Starnberger, Schweitzer, Bródi, Neumann, Feller, Singer, Grósz, Keller családok lesznek, akik között kis- és nagykereskedők, bankemberek, orvosok és ügyvédek egyaránt vannak. A vásárteret a történelmi városmaggal összekötő főút északi és déli oldala ekkor alakul át, vesz fel nagyvárosi külsőt, s „képviseli" a kapcsolatot a két fórum, „helyszín" között. Az átalakuló telekszerkezetet jól mutatja az 1817-es és az 1935-ös térképek összehasonlítása. 1817-ben még út vezetett át a telken, ez tette lehetővé a sok tulajdonos számára a megközelíthetőséget. A telkek folyamatos „összeolvasztása" vásárlás útján történhetett, s kialakult az a kép, amely a főutca teljes szélességében és a keleti telekhatár vonalában teljes beépítettséget eredményezett. 1936-ban a 84-86-os telkek egymás melA Bródi-ház felújítás előtt, 1993.