Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Tapolca-ßrdő bejárata a híddal, padokkal, „Margit-lakkal", 1908. ját tulajdonú közfürdőt nem létesít. A város vállalta, hogy a megvett területen új bányát nem nyit, de a területrendezéshez, építkezéseihez, útjai kialakításához használhatja a rendelkezésre álló mészkő-anyagot. A követ viszont nem termelheti ki értékesítési céllal. (A kőbánya ekkor már működött, sőt megvolt az ún. „iparvasút" is, amely a fürdő területén keresztül haladt.) Mivel korábban Tapolca-fürdőt a püspökség adta bérbe, ezután a bérbeadás joga a várost illette meg. Szó esett még festékmalom működtetéséről, erdőhasználatról és legeltetési jogról, de a legfontosabb az volt, hogy a megyei törvényhatóság jóváhagyása után, s még a vételár lefizetése előtt a városnak már jogában állt a vízvezetéki munkálatokat elkezdeni. Az azonnal elkezdődött munkálatok eredményezték a Miskolci Vízművek létrejöttét, Pazar István vezetésével. A korábbi kis település az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején alakul át a lakosságának sokszorosát befogadni képes üdülőhellyé, üdülőtelepüléssé. Ez valójában része volt annak az elgondolásnak, amely Miskolcot és környékét a tágabb térség, vagy földrajzi régió idegenforgalmi