Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

halálának másnapján (ill. temetése napján) 1869. január 18-án: „...hazafiúi tettekben gazdag életének egy részét körünkben töltvén, tevékenységének ma már emlékei gyanánt szolgálnak több közhasznú városi intézeteiknek mellyek általa hozattak létre. Halálát ...nekünk gyászolni hazafiúi kötelességünk lévén, elhunyta miatti bánatos fájdalmainkat jegyzőkönyvileg indítványozá megörökíteni..." A jegyzőkönyvi méltatás szép megfogalmazása szerint „Dicső életének nagy része a' mienk vala, ma már egész múltja a' története." A miskolci méltatás záró mondata így hangzik: „Néhai Szemere Bertalan Városunk a' hajdan legnagyobb országgyűlési képviselője elhunyta miatt mély bánatunkat ezennel jegyzőkönyvileg meg örökítjük, mint a Magyar haza egykori dicsőségének emlékezete, nem csak városunk, de az egész nemzet örökét. Béke hamvaira." Budáról történő hazaszállításának részleteit a Vasárnapi Újság 1871. 239. számából ismerhetjük meg Szemere Bertalan hamvainak áttétele címmel. Miskolc város jegyzőkönyve annyit jegyzett meg, hogy a város a hazaszállításhoz megrendelt egy gyászlobogót. Borsod vármegye 1871. április 4-i közgyűlésén elhatározta, hogy május elsején rendkívüli közgyűlést tartanak, majd ezt követően kerül sor a hamvak díszes újrahantolására. A sírhelyet az avasi domb oldalában, s érthetően Palóczy László emlékhelyéhez közel jelölték ki. A vasútállomásról először a vármegyeházára vitték, majd a jegyzőkönyv leírása szerint: „Itt csatlakozott a menethez a főispán és a megyegyűlés tagsága, megszakítva a közgyűlést. Az avasi temetőbe velük ment a város főbírája, a családok, a honvédség, valamint a császári és királyi hadsereg helyőrségének tisztikara." A Párizsban töltött emigráció alatt született Szemere Bertalan legfiatalabb gyermeke (a három közül), aki még csak kacsingatott az iparművészet felé, amikor apja meghalt. A szakmailag sokoldalú felkészültségű, irodalmi vénával is megáldott ifjú nagy utazó is volt egyben. Járt Egyiptomban, Törökországban, Kínában és Japánban is. Japán jegyzeteit és Kína történetének kézirat-töredékét a Herman Ottó Múzeum őrzi a család számos ereklyéi között. Szemere Attila politikai karriert is „befutott", amennyiben 18961901 között Miskolc egyik kerületének országgyűlési képviselője volt (Herman Ottóval szemben lett győztes). 1905. július 22-én szívroham végzett vele, Budapesten temették el. A nekrológok egyikeként a Vasárnapi Újság így méltatta: „Nagy, bár sok tekintetben egyenetlen tehetség, ritka szellemes, sokat látott, tanult és sokat próbált ember szállott sírba, egyike politikai és írói világunk legeredetibb egyéniségeinek." Halálát követően a miskolci sajtó lassan elfelejtette, s így igazi hírnek számított, hogy hamvait 1925-ben, halálának 20 éves évfordulóján Miskolc hazahozatta az Avas oldalába, s apja sírjába hantolták el. Ekkortól nyugszik a két Szemere, Palóczy és Horváth Lajos szomszédságában. Temetéséről a Miskolci Napló a következőkben számolt be: „Ma délelőtt kibontották Szemere Bertalan családi sírboltját és délután három órakor helyezték el benne Szemere Attilát, aki felett a gyászbeszédet Enyedy Andor ref. lelkész mondta, míg egy tárogató - egykorú kívánsága szerint - régi kurucnótákat játszott a sír felett. .. .Messzesírtak bele az őszi hervadásba a kurucnóták bánatos melódiái... Szemere Bertalan fia megtért pihenésre édesapja mellé..."