Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

voltak segítségünkre, amelyekből őriz néhányat a Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteménye. A továbbiakban nem a kövek által érzékelhető korszakok, vagy stílusjegyek alapján rendszerezzük anyagunkat, hanem a legismertebb személyiségek (politikusok, tudósok, művészek, mesteremberek) síremlékeit vesszük számba. Tesszük ezt azért mert közülük nem mindenkinek a munkássága közismert már, másrészt síremlékük is olyan állapotban van (Jost mester, vagy Csöglei Tóth Lajos) hogy feliratuk leolvasása néhány év múlva már nem lesz lehetséges. Kevés azoknak a síroknak a száma, amelyekre új márvány vagy emlékkő kerül. Erre szolgál szép példával Tompa Mihály költő édesapjának (1792-1859) új síremléke, a temető nyugati végében, a Latabár-kripta közelében. * * * PALÓCZY LÁSZLÓ (1783-1861) síremléke az avasi domboldal legmonumentálisabb emlékjele, nem messze helyezték nyugalomra jelenleg is álló egykori szülőházától (Papszer u. 16. sz.) A jeles államférfi Borsod megyét 1826-ban, 1832ben, majd 1836-tól több országgyűlésen képviselte. 1839-től megyei másodalispán, majd 1848ban Miskolc országgyűlési képviselője volt. A szabadságharc alatti magatartása miatt (a kormányt Debrecenbe, Pestre és Szegedre is követte) kötél általi halálra ítélték, de (elsősorban korára való tekintettel) kegyelmet kapott. 1861-ben a 78 éves, már csaknem kizárólag az egyház és saját ügyeivel foglalkozó politikust a város Vadnay Lajossal ismét képviselővé választotta. Palóczy úgy köszönt el a várostól, ha az országgyűlésen meghal, hozzák haza és hamvait Miskolcon temessék el. Az országgyűlést ő nyitotta meg, mint korelnök, s ahogyan azt megérezte, néhány napi betegség után meghalt. A Pesti Naplóban Arany János így búcsúzott tőle: „Menj fáradt veterán! egy nemzet látta halálod, Kézben fegyverrel, harczon elesni dicső!" A pesti gyászszertartás után húsztagú miskolci delegáció kísérte, ill. hozta Miskolcra koporsóját. Szováti Lajos 1861-ben megjelent munkájában a megérkezés utáni eseményekről a következőkben számolt be: „A gyászünnepély további részlete az avasi nagy templomban, hová a dicső hamvak egy nagyszerű sírbolt elkészítéséig eltétettek, vala folytatandó...A Piacz utca, Avashegy és nagy templom part környéke mozdulatlanságig meg vala rakva néppel. Ez a templom is gyászba borítva s a nagy halott czimerével sűrűn vala ékesítve." Még ez év november 12-én a templomból a koporsót végleges helyére, „az egyház keleti része közelében készült sírboltba" hantolták el. Már ekkor eldöntötték, hogy a sírra emlékművet állítanak, de erre csak 1869-ben került sor. A napjainkban látható szürke gránit emlékkövet Wasserburger Antal bécsi kőfaragó készítette. A 600 mázsányi tömböket vasúton szállították Miskolcra. A dombormű Vay Miklós szobrászművész alkotása. A síremléket egykor vaskerítés védte. A megyei levéltár mind a mai napig őrzi a sírbolt ajtajának, a koporsónak és az emlékmű rácsozatának kulcsait. A papíron, amelybe a kulcscsomót göngyölték, a következő felirat olvasható: „Palóczy László sírboltja ajtajához tartozó 2 darab, koporsójához tartozó 3 darab és az emlékmű rácsozatához tartozó 1 darab összesen 6 azaz Hat darab kulcs. Beadta veje Koncz József úr 1879. jan. 23-án." A levéltárban őrzött, s két dobozban összeválogatott Palóczy-hagyatékban találjuk azt a gyászjelentést, amelyből megtudjuk, hogy Palóczy Judit férje volt Kotz és nem Koncz József.