Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Történelmi személyiségek, védett és védendő síremlékek a református temetőben Az avasi református sírkert Miskolc legrégibb temetője. A templomtól délre, a domboldalon változatos terepviszonyok között mintegy tizenegyezer négyzetméter alapterületen, szabálytalan körvonalakkal helyezkedik el. A legmeredekebb részeken lévő sírhely-, illetve sírkőmaradványok arra engednek következtetni, hogy a temető alapterülete valamikor nagyobb volt. Minden bizonnyal a középkortól folyamatosan használták, de a ma ismert legrégibb sírjelek (valószínű azonban nem eredeti helyükön) csak a 17. század végétől maradtak fenn. Ezek az emlékek a maitól eltérően szarkofág alakú tumbák voltak, amelyeknek ferde oldallapjait egykor plasztikus címertöredékek és feliratok, majd azok maradványai díszítették. De mert puha kőből készültek, pusztulásuk megállíthatatlan. Még néhány évtizeddel ezelőtt a szövegrészeket olvasni lehetett, s ezt a korabeli fényképek így megőrizték számunkra. Napjainkban viszont a templom déli falánál lévő három málló kő emlékeztet már csak az idő kérlelhetetlen pusztítására. Annak ellenére, hogy városunk legrégibb temetőjéről van szó, a források rendkívül szűkszavúan tudósítanak a sírkert múltjáról. Novotny Gyula 1982-ben megjelent munkájának egy fejezetét leszámítva a temetőről részleteket feltáró leírása csak 1993-ban jelent meg. Viszonylag jó forrás a teljességre törekvő leírásban s 19. századvégi és 20. századi sajtó, a korábbi időszakra vonatkozóan pedig a levéltár „gyászjelentés gyűjteménye". (A több száz darabos együttes jelzete: B.-A.-Z. m. Lt. XV. 20.). A temetői joggal, temetőhasználattal kapcsolatos rendelkezések folyamatosan alakítják át a temetők megszokott, hagyományos képét. A „rátemetések", vagy a „sírértékesítés"-ek megszüntették a korábbi állapotot, eltüntetnek olyan sírokat, s olyan személyek síremlékeit, amelyek megtartását, a - leszármazottak nemléte esetén gondozását - várostörténetünk indokolttá tenné. 1999 végén Miskolc város közgyűlése foglalkozott a temetők védetté nyilvánítandó síremlékeinek ügyével, s 2000-ben a Levéltár irányításával elkezdődik annak a javaslatnak az összeállítása, az a feltáró, rendszerező munka, amely a személyekre éppúgy tekintettel lesz, mint a síremlékek művészeti értékére, korára, vagy éppen a nagy történelmi események (pl. 1848/1849-es szabadságharc) ma még meglévő sírköveinek védelmére, megtarthatóságára. A temető régi sírkövei közül kiemelkedik egy figyelemreméltó csoport: az 1820-40 között állított síremlékek. Ezek a temető különböző helyeiről kiemeltek, s több mint két évtizede sorakoznak egymás mellett az utakat szegélyezve. Legtöbbször csak az elhunyt monogramja van belevésve, máskor ezt kiegészíti a halálozás évszáma. Valamennyi kisméretű, semmiféle plasztikus díszítés nem található rajtuk. Ezeknek a síremlékeknek a felállítása Apostol Pál működésének