Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)
AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN
Az Avas, mint európai jelentőségű őskőkori telep- és lakóhely Az őskőkor és az átmeneti kőkor (napjaink előtt 130.000-től 80.000 évig) emlékeinek, tárgyi anyagának érdemi magyarországi kutatása Miskolcon kezdődött. Az eltelt időszak tudományos eredményei arról győznek meg, hogy mindmáig ez az országnak olyan területe, ahol az ősember életmódjáról, társadalmi körülményeiről a legtöbb ismeret gyűlt össze. 1891-ben az ún. Bársony-ház építésekor kerültek elő azok a kőeszközök, szakócák, amelyek jelezték: Miskolcon, az Avas alján új tudomány született. A szakócákon Herman Ottó az ősember kezenyomát vélte felfedezni, s mert más, a meghatározáshoz nélkülözhetetlen maradványokat nem találtak (pl. állati csontokat), a kutatás területét ki kellett Miskolc környékére, így a Bükk barlangjaira is terjeszteni. Az 1906-ban elkezdett kutatások 1907ben kétséget kizáróan bizonyították a feltételezést, Herman Ottó igazát. Az 1891-es feltárások óta kiderült, hogy az Avas és közvetlen környéke Közép-Európa egyik legnagyobb kiterjedésű, mintegy másfélszermásfél km 2 alapterületen elhelyezkedő, s nagyjelentőségű kőkori lelőhely, ahol akár egymáshoz közel, vagy egymás alatt több rétegben érik, követik egymást az alapanyag, a kovakő kitermelő és feldolgozó helyek, vagy műhelyek. Ezeknek a feltárása, felfedése napjainkban éppúgy kecsegtet új eredményekkel, mint ahogyan véletlenszerűen számos lelőhely gazdag anyagára bukkantak az eltelt évtizedekben. így 1891 után 1894-ben, majd 1895-ben hasonló, babérlevél-alakú kőeszközökre leltek az avasi temető területén. (Egy 1923-ban megjelent beszámoló szerint nem figyeltek fel rá, nem méltatták tudományos jelentőségét, pedig „legkevesebb" 60.000 éves lelet volt.) 1905-ben Gálffy Ignác tanár, aki a múzeumhoz hosszú évtizedeken számos eredményes ásatással kapcsolódott, a Petőfi utcán talált hasonló alakú szakócákra. 1924-ben - a MÁV hűtőházi leletet követően - a legnagyobb jégkorszaki mamut-maradványokra bukkantak a Miskolc városi téglagyárban. A sajtó híradása szerint „ennyi mamut egymástól nem messze még igen kevés helyen fordult elő Magyarországon." 1928-ban újabb szenzációs leletegyüttesre, mintegy 5.000 darab egykori kőeszközre bukkantak az Avas-tetőn végzett tereprendezési munkálatok közben. „Jégkorszakbeli ősember az Avason" - címmel az alábbiakat tudhatták meg a szakma iránt érdeklődők egy feldolgozásból. „A platók egyike, amely az avasi Pfliegler-villákkal szemközt a múlt hetekben készült el, most már égetően szükségessé tette az avasi esetleges lelőhelyek megvizsgálását. ... Hillebrand Jenő a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának igazgatója Miskolcra érkezett és az ásatások megkezdődtek." Négy kutatógödröt ástak, s az egyikből, néhány méter mélységből különleges sárgaszínű agyag környezetből kalcedon, kova szilánkok és más kőeszközök nagy mennyiségű keveréke került elő. A bizonyító értékű leletek között kiélezett marokkövek, ék alakú vakarok, hegyek, pengék, fűrésszerű kiképzésű eszközök voltak, de
