Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

AZ AVAS A VÁROSKÉPBEN

Az Avas kultuszának kialakulása, Avas-rendezési törekvések egykor és ma A miskolci táj panorámájának jelképe az Avas, amely 234 méter tengerszint feletti magasságával minden oldalról elhatárolódik környezetétől. Ez a fő oka annak, hogy a régi utazók figyelmét éppúgy felkeltette, mint a tudományos kutatókét, vagy művészekét, akik a maguk sajátos eszközeivel és módján igyekeztek a látványt kedvükre és mások számára is megörökíteni. Az Avas - mert északi lejtője annyira „szembetűnő" a mindenkori városrendezés fontos célja volt, idegenforgalmi hasznosítására pedig számbavehetetlen mennyiségű elképzelés és program készült. A 18. századi Avas-leírásokat azonban - s ezt meglepetéssel észlelhetjük - nem sokkal előzik meg az Avas név írásos előfordulásai. Egy szőlő vásárlásával kapcsolatban 1595-ben említik először. A pincékről (jóllehet történetük korábbi évszázadokba vezet bennünket) 1632-ben értesülünk, s egy vásárlás kapcsán. Ezt megelőzően a Szent György hegyen lévő pincéről egy oklevél 1562-ben teszi az első említést. Az „Avas-hegy" első előfordulása 1647-ben olvasható. Az Avas összekapcsolódik a szőlőkön és pincéken túl a kertekkel, s kertekben a gyümölcsösökkel. Az első, kertre utaló adattal 1610-ben találkozunk, 1616-ban pedig gyümölcsössel. Az Avas a miskolciak legfontosabb foglalkozása, a szőlészet és borászat, majd a hozzákapcsolódó gyümölcstermesztés és kertészkedés kapcsán a 16. század végétől jól adatolható. Erre pontos hivatkozásokat, történeti-levéltári adatokat találunk mind az Avasról 1993-ban, mind pedig a Miskolc város történetét 1702-ig bemutató monográfia 1998-ban megjelent második kötetében. A városról készült leírások egyike, amely felhívja a figyelmet az Avasra, Korabinszky János (Johann Matthias Korabinszky) 1786-ban megjelent történeti-geográfiai lexikonában olvasható. Az 1740-1811 között élt eperjesi születésű tanító leírja, hogy a szép fekvésű Miskolcot az Avas, Tapolca és Mindszent szőlőtermő hegyei koszorúzzák. Az Avas megnevezése nála „Havasch", ami a nyelvészeket, történészeket egyaránt magyarázatkeresésre ösztönözte, kényszerítette. Egy évtizeddel később a Miskolci születésű Vályi András három kötetes ország leírásában olvashatunk az Avasról amely „Miskolc város felett lévő hegy, melly rakva van különféle pincékkel és jó miskolci borokkal, s kedves menedékhelye sok borárusoknak és bort szeretőknek." Zombory Gusztáv, akinek 1862-ben egy Miskolc látképe jelent meg a Vasárnapi Újság című pesti hetilapban, „alkotásával" szintén érdekes miskolci személlyé vált. Ezt az egyébként nagyon jó ábrázolást, amelyen a középületek és jelesebb városi objektumok a korra jellemző külső állapotukban azonosíthatóak, nem ő készítette, hanem csak elkészíttette valakivel, aki minden bizonynyal miskolci, vagy a várost nagyon jól ismerő művész volt. Zombory író- és lapszerkesztőként ismert, s cikkéből kitűnik, hogy „Az Avas nevű hegyről, a legszebb kilátás mellett nemcsak a házak nagy tömkelegét, de egyes utcáit, sőt kiválóbb házait is jól lehet látni... Balra a hegy lejtő-