Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

A NEMZETI UJSÀG KÜLÖN MELLEKLETE A magyar Ruhr-vidéjc székvárosában A lörténelmi nevezetességű Avushegy álmos egykedvűséggel néz le a lábánál gyor.-, ütemben növekvő varosra. Mögötte a va il rögé nyes Bü kishegy emeli magasra fejét, mintha féltőn' figyelme kedvesét. A Sajó komoly hullámai ölelik át a városi, a kis Szinva-palak pedig csaI István nádor építette a/. Avas-hegyen a XIII. század végén és ugyancsak ö bővíti ki és látja cl erődítésekkel a várostól nem messze fekvő diósgyőri várat. Ezzel a várral — melyet Nagy Lajos, Mária Terézia, Zsigmond és Mátyás király is gyakran fel'ke restek „A magyar Ruhr-vidék székvárosa", 1926. szenved. A város és a megye a további harcokban és a törökkel folyó küzdelmekben is részt vesz. A minden erejéből s javaiból kifogyott lakosságból 1679-ben a'pestis 1S00 embert pusztít el. 1703-ban bontja ki //. Rákóczi Ferenc zászlaját. Miskolcz és Bonsodmegye részt vesz elvben a küzdelemben is. való törekvése is, ezen az előkelő őrhelyen, ma már saját érdekén túlmenő egyetemes nemzeti érdek." A Zsedényi Béla által használt „magyar Felvidék szíve" után sorban jelennek meg a Miskolccal kapcsolatos új szlogenek. A Nemzeti Újság különszáma a „magyar Ruhr-vidék székvárosának nevezi, a Reggeli Hírlap cikksorozata a „Felvidék fővárosa"-nak, a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap „Borsodország"-nak titulálja. A Magyar Szalon című fővárosi képes folyóirat a „Felsőmagyarország központja" megjelölést használja. Érdekes azonban elemeznünk Móricz Zsigmond 1930-ban, a Nyugatban megjelent írását, amelyben „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város" képét mutatja a látogatónak. De ha ez a látogató történetesen Szabó Zoltán (1938-ban), s a „város lelkét kutatja, a város csak sokféle képpel válaszolt". Ekkortól egy bő évtized alatt alakul ki az, aminek előrevetített képét Szabó Zoltán a következőképpen fogalmazta meg: „Ha van város, amely pontosan nyomon követte az ország fejlődését és a városalkotó középosztály alakulását, Miskolc ilyen. Ennek a városnak a szeme mindig Budapesten volt, és a magyar középosztály kialakulásának egyes fázisai szépen látszanak Miskolc történetén. ... Miskolc mindig haladt a korral, ami annyit is jelent, hogy engedelmesen, sőt túlbuzgón felvette mindazokat a hibákat is, amelyeket a kor magával hozott." Minden - 1920-1940 között megfogalmazott szlogenben van valami korábbról ismert, jellemző megfogalmazás, vagy arra alapot adó természeti, gazdasági adottság, lehetőség. Ezek a miskolci „márkajelek" vagy helyesebben márkajel kísérletek valóban új arculatot keresnek, új tartalmat kívánnak feltárni. Ma már azonban ugyanolyan közhellyé süllyedt a „magyar Ruhr-vidék" elképzelése, mint a Móricz-i „legnagyobb jövőjű magyar város" feltételezése, gondolata.