Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

REV 92 ^\xa \ VoTOT\a. T falai egyúttal a meder kőfalait alkotják, s így kicsiben velencei utca képe tárul a szemlélő elé." A „miskolci Velence" megjelenik a kötetben is, de megjelent kb. 1909-1911 között színes képeslapon is. A Szinva, mint „Miskolc Velencéje" olyan tömörített reklámszöveg, amely az 1950-es évekig jó szlogen. (Amikor a diósgyőri vasgyár és környezetében számos más üzem szennyvizét a Szinván keresztül vezette el, illetve le a Sajóba, ez már csak értelmezhetetlen szólammá vált, olyan egykori városképi hangulattá, amelynek emlékét a képeslapok és a korábbi generációk őrizték.) „Más specialitás nyilvánul meg a »Lacikonyhanak« nevezett utcai, nyílt üstökben, melyekben rendesen sertéshúsból igen ízletes falatokat zsírban sütnek ki és árusítanak ott helyben. A Lacipecsenyének nevezett - igen jó gyomrot kívánó sülteket - különösen a heti és napi vásárok idején - tömegesen fogyasztja a szintén közelben kapható friss fehércipóval az ínyencközönség." (Lacikonyhásokat a Búzavásár-téren, a Tetemvártéren, de még a Rákóczi és Kálvin utcák kereszteződésében lévő vashídnál is találhatni - reklámozza a „történelmi" ínyencséget a kötet szerzője.) Bár már van villamos, - bérkocsi és fogatos személy, ill. teherszállítás Miskolcon, mégsem ez a figyelmet felkeltő, hanem „a közlekedő járművek között a kétkerekű talyigák, amelyek egyszerű kiállításuknál és eredeti ősmagyar szerkezetüknél fogva tűnnek fel. Tulajdonosaik ezeket egy lóval, kizárólag teherszállításra alkalmazzák." A „látnivalók és szórakozások" között Miskolc 10 temploma közül elsődlegesen az avasi templomot, a múzeumot és a színházat javasolják. Az Avas, mint „páratlanul szép hegyi liget", s a jövőben „valóságos Tusculum" jelenik meg a tervbe vett Rákóczi-toronnyal, amelyet a Horváth Lajosról elnevezett legfelső platón kívánnak Az „Avasalji metropolisz", 1905. majd felépíteni. „Az Avas megtekintését senki el ne mulassza; mert a már említett élvezetek mellett a miskolczi népéletet innen lehet legközvetlenebbül szemlélni" - ajánlja az „idegenvezető", de a vendéglátásban nem esik szó a kocsonyáról, s az ebbe fagyott béka történetéről sem. Úgy tűnik, mintha a történettel (vagy legendával) nem szívesen barátkoznának a miskolciak, de a kötet egyik reklámjában mégis megjelenik a város akkori „lógója", a „hamutartónak alkalmas tányérka, mely a miskolczi kocsonyát a befagyott békával ábrázolja, s egyedül Pfliegler J. Ferencz üveg-, porcellán-, fém- és lámpaáru üzletében kapható".