Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

LILLAFÜRED

A föld „méhének" feltárása: mélyfúrások, barlangok, a „Baradla-program A 19. század végén, amikor felvetődött a hámori nyaralótelep kiépítése, megszületett a melegvizű gyógyfürdő létesítésének gondolata is. Az 1920-as évek közepén pedig a „Lillafüredprogram" beindulásakor annak része volt a melegvíz felszínre hozása. A vízkutatásra Pávai Vájna Ferenc főbányatanácsos kapott megbízást, aki számos komoly kutatási sikert könyvelhetett már el. Karcag térségében földgázra bukkant, s Hajdúszoboszlón 1450 méteres mélységben találtak rá a 108 °C-os (tehát forrponton felüli) vízre. Ismerte Miskolc vízellátását és a tapolcai forrásokat is. Szakmailag indokolt volt elképzelése, amely szerint Lillafüreden is „megfúrható" a melegvíz. 1927 nyarán a helyi sajtó már beszámolt a gyógyforrások kutatásáról. 1928-ban, amikor a miniszterelnök egy vadászaton vett részt a massai erdőben, szintén felvetődött a fúrások várható eredménye. Ekkor a fúrófej 625 méteres mélységnél tartott, s a szakember szerint „most nyílt lehetőség arra, hogy a mészkőben keringő és a felszínről leszivárgó hidegvizet kizárják a fúrólyukakból." Ez azért volt fontos, mert a fúrás közben a hideg víz keveredett a meleggel, így pontosan nem tudták megállapítani, hogy milyen mélységben milyen magas a melegvíz hőfoka. Az volt az elképzelés, hogy a mészkő és palaréteg határát mindenképpen át kell fúrni, mert az egyben a hideg- és melegvíz határát is jelenti. A kutatót az jogosította fel a reményekre, hogy a mészkő és pala határán a kasztvíz hőmérséklete 24 °C volt, amely 4 fokkal volt magasabb a diósgyőri melegforrások vízénél. A fúrásokkal 735 méteres mélységnél tartottak, de a várt hőmérsékletű víz még mindig nem tört a felszínre. 1929 áprilisában megszületett a döntés a fúrások befejezéséről. A fúrások ugyan állandó támadások mellett történtek, de ezek nem szakmai, lehet hogy nem is politikai természetűek voltak. Az egyébként is nagyon költséges építkezést jelentősen terhelték a fúrások számlái. (Voltak olyan hírek is, amelyek 1112 millió pengős végösszegről szóltak, s csak a fúrások költsége közelítette a félmillió pengő öszszeget.) A közel négy éves kutatás azzal zárult, hogy a szálló megnyitása előtt minden fúrásra utaló jelet el kellett tüntetni, a szerszámokat, fúrógépeket pedig 1930 márciusának elején elszállították. A kérdés megválaszolatlan maradt: van-e 725 métertől lejjebb melegvíz? A Bükknek ez a térsége (Alsóhámor, Felsőhámor, Lillafüred) nemcsak forrásokban és „kúrákban, hanem barlangokban is gazdag. Az 1898ban megjelent Bükkvidéki Kalauzból ezekről még nem sokat tudunk meg. Az 1910-es Miskolci Kalauz viszont már megemlíti „a sziklaoldalban kivésett, ún. Puskaporos barlangokat", amelyeket később Herman Ottóról neveztek el. A környék