Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

A vízművek és szerepe Miskolc vízellátásában Szendrei János várostörténeti monográfiája 1911-ben megjelent ötödik kötetében írja, hogy „A tapolczai fürdő megszerzését a vízvezeték régen vajúdó ügyének végleges rendezése tette szükségessé. A ragályos betegségeket könnyebben terjesztő, kevésbé tiszta kútvíz kiküszöbölése és vízvezeték révén rendes, szűrt víz szolgáltatása egyik régi vágya volt úgy a város közönségének, mint a hatóságnak. Már az 1800-as években találkozunk a vízvezeték létesítésére irányuló törekvéssel, s 1893-ban olyan előrehaladott stádiumban állott ez a kérdés, hogy a város megbízást adott az előmunkálatok megtétele végett egy jónevű fővárosi czégnek." 1894-ben Soltész Nagy Kálmán polgármester arról számolt be, hogy a város alsó és felső határában (értsd: Sajó-part és Tapolca) több kút fúrása vált szükségessé. A Sajó-parti felmérések azt mutatták, hogy a város akkori szükségletét az itteni kút mindenképpen tudta volna biztosítani, a kavicsos térség pedig „minőségileg sok esetben biztosítja a vízművek zavartalan üzemét." A vizsgálatok még folytak, amikor a figyelem egyre erőteljesebben fordult Tapolca felé, „s ekkor lett mindinkább népszerűvé az a terv, hogy a tapolczai fürdő rendkívül egészséges és tiszta vize vezettessék be a városba." így kezdődtek el 1907ben a munkácsi püspökséggel azok a tárgyalások, amelyek egy év múlva eredményre vezettek, de már korábban is minden jel arra mutatott, hogy hozzákezdhet a város szakbizottsága a vízművek és városi csatornahálózat megtervezéséhez, Tapolca központtal. (Tapolca 48 kh. területének megvásárlásakor két évszám is használatos. 1908-ban a város közgyűlése jóváhagyta az adásvételi szerződést, de mert királyi jóváhagyásra is szükség volt - a kegyúri jog miatt - s ez később történt meg, ezért az 1909-es dátum is használatos és elfogadott.) A Miskolc Városi Víz- és Csatornaművek alapító igazgatója Pazar István gépészmérnök volt. Az 1906-ban megkezdett fúrások idején már Miskolcon tartózkodott. (A miskolci vízügy „mindentudója" 1875-ben Nyíregyházán született, élete és munkássága viszont Miskolchoz kötődött. Itt is halt meg 1947-ben, síremléke a mindszenti evangélikus temetőben található. A tapolcai első fúrású, ún. olasz-kút mellett 1995től emléktábla örökíti meg munkásságát. Emlékét - szintén Tapolcán - sétány is őrzi.) Pazar István miskolci vízügyi munkásságáról gyakran szólt a helyi sajtó, de számos közgyűlési dokumentum is megmaradt terveiről, elképzeléseiről. A tapolcai próbafúrásoktól a vízmű telepítési tervének elkészítéséig rövid összefoglalást ad Szendrei János. Tapolcán „a legkedvezőbb ponton, 8 méter mély, alul 3,79 méter belső átmérőjű öntöttvas hengerekkel, a fenti részben 2,96 méter átmérőjű, téglával kirakott kútakna terveztetett. Az alsó méretek meghagyása mellett a kutat vasbetétes betonból építik. ...a vízállás az aknában 1,30 méterrel magasabb mint a tóban, annak jeléül, hogy a kavics kiemelésével az ellentállás a kútaknán belül annyira csökkent,