Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

MISKOLCRÓL ALKOTOTT KÉP

régiónkban volt legelterjedtebb. A gubacsapók a szűrcsapó mesterségből specializálódás útján váltak ki, legnagyobb számban a Tiszántúl északi felében és a Felföld keleti részén dolgoztak. Neves központjaik voltak: Debrecen, Ungvár, Miskolc és Jolsva" - olvashatjuk a Borsod megye népművészetét bemutató, 1997-ben megjelent monográfiában. A gubát a miskolciak körében is a legegyszerűbb és legősibb szabású ruhadarabjaink egyikének tartották. Egy nagyméretű, négyszögletes szövött lepelből, három bevágással alakították ki. így olyan kabátszerű viseletdarabot alakítottak ki, amelynek ujjai lényegesen hoszszabban voltak, mint mindenkori viselőjének karjai. Általában vállra vetve viselték, ezért sem volt szükség arra, hogy pontosan méretre szabják. A férfi és női gubák között sem volt formai, küllembeli eltérés. A szegényebb városi emberek, de főleg a szomszédos falvak emberei esetében gyakorta előfordult, hogy a család egyetlen gubáját - az alkalomtól függően - hol a férfi, hol az asszony viselte. Malonyay Dezső egy 1922-ben megjelent munkájában a miskolci gubáról a következőket írta: „Nagy keletje volt itt valamikor a gubának. A miskolci vásárban 60-70 gubás sátor is állott sorjában. Volt olyan idő, hogy egymagában Miskolczban 165 gubásmester dolgozott és élt jó módban. Errefelé az urak és iparosok is gubában jártak valaha! Ez volt az első viselet." Szendrei János városunk történésze a nagyhírű Miskolci gubások a piacon, 1910. k.