Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000)

TAPOLCA

Vendéglátás, fogadók, szállodák egykor és ma Tapolcán „Görömböly-Tapolca fürdő"-t, vagy „Tapolca fürdő"-t Miskolc azzal a céllal vásárolta meg, hogy a „Balaton mellett Magyarország legnagyobb és leglátogatottabb" fürdőtelepét alakítja itt ki. Számos elképzelés született és terv is készült, de ezek megvalósítását az első világháború megakadályozta. Figyelemre méltó volt Villányi János műépítész 1913-ban rajzasztalon megfogalmazott elképzelése. Az akkori „Anna lak" helyére, illetve attól nyugati irányba tervezte a fürdő modern, kétemeletes szállodáját, amelyben 54-56 szoba állt volna a vendégek rendelkezésére. (Az épületet elképzelhetjük, ha Miskolc legnagyobb szállodájához, a Koronához hasonlítjuk, amelynek ebben az időszakban 50 szobája volt.) Villányi a szállodát úgy helyezte el, hogy a „világfürdő" létrejöttével egy hasonló stílusú és nagyságú második szálloda is elhelyezhető legyen. Ebbe az épületbe beleálmodott egy kávéházat is, amely „teraszos lenne olyanformán, hogy teraszai sokkal magasabban feküdnének a part szintjénél és egyik oldala kiugrana, ráhajolna a tó vizére". A háború alatt befellegzett a sok reményre jogosító elképzelésnek, s 1923-ig csend volt Tapolca „szálloda-ügyében". Ekkor Heltai Béla megépítette a Strandfürdőt, s az Anna-lak helyett megszületett az Anna Szálló. Ez a két építkezés sokat csinosított a korábban ismert képen, de senki sem gondolta, hogy „csak ennyi" fogja jelenteni az igazi Tapolcát. 1927-ben újabb szálloda-elképzelés született. A Miskolcon jó ismert Stimm Lajos és Bloch Ármin műépítészek és vállalkozók egy 50 szobás szállodát terveztek, de ez is csupán terv maradt. 1933-ban „Tapolca legsürgősebb tennivalója: új szálló, vagy vendéglő építése" - adta hírül a Tapolcai Fürdőújság. Itt olvashatjuk, hogy „az Anna-szálló az idén tíz éves". Amikor épült, pillanatnyilag ennek is örültünk, mert jobb volt, modernebb volt, nagyobb volt, mint a helyén állott Anna-lak és Gesztenyés-lak, de most, a fürdőtelep megnövekedett forgalmát tekintve elégtelennek bizonyult. Szűknek, nem megfelelőnek. Legnagyobb hibája, hogy együtt van egy épületben a szálloda és a vendéglő. A vendéglő terasza és étterme az egyetlen hely a fürdő területén, ahol szórakozni lehet. Ez a szálloda és fürdőépítés volt a meghatározó, döntő lépés abban, hogy 1934 májusában a miniszterek tanácsa Tapolcát üdülőhellyé nyilvánította. Ez azt jelentette, hogy határai kitolódtak egészen a Dudujkáig és a szélrózsa minden irányában egészen addig, ahol már a fürdőtelep érdekeltségéhez tartozó villák épültek. (Volt Verebes-tanya.) Az Anna bérlői, üzletvezetői gyakorta változtak, de Miskolchoz való kötődése megmaradt, hiszen a szakemberek hosszabb-rövidebb időre a városból kerültek ki. Ez alól talán csak a békéscsabai Rousz Gyula volt kivétel, aki 1938-ban 6 évre kapta meg a szálló és vendéglő bérletét. Hatalmas konyhát épített, két óriási tűzhellyel. A teraszon egymás mellett három ponyvatetőt emeltek, s ebben az időszakban készült Menner László